A város legszebb terén és legforgalmasabb pontján 1901-ben épült Erzsébet Szálló a századforduló egyik legimpozánsabb új kaposvári épülete volt. „Bizonyos könnyű, vidám érzés lep meg – írta az egyik helyi lap –, ha a nagyvárosi mintára berendezett szállót végignézed, impozáns magasságával és világosságával, miután az épületet nem árnyékolja semmi, s a napsugár szabadon ömlik rá; előtte a konyhapiac nagy forgalmú Erzsébet útjával. […] …Egy modern, közfigyelmet keltő palotáról van szó, mely a városnak nagyban emeli szépségeit.” (Somogy, 1901. augusztus 25.)
Szokatlanul díszes portáljával, egy nagy és két kisebb tornyával és színes Zsolnay cserepeivel valóban figyelmet keltett (és most is kelt) a háromszintes szállodaépület. Az emeleteken huszonnégy vendégszobát alakítottak ki, közülük tizenhét az utcára nézett. Elegáns berendezés, választékos ízlésű bútorok szolgálták a lakók kényelmét: pompás, rézveretes vaságyak, tükörajtós nagy szekrények, kényelmes díványok, márvány éjjeliszekrények, díszes mosdóasztalok voltak minden szobában, a folyosókon és az emeleti lépcsőkön színes futószőnyegek nyújtózkodtak. A sarokszobák valósággal „modern szalonokként” hatottak.
Ezt a saroképületet is a „Bereczk-korszakban” megszokott módon tervezték, tehát 45 fokban lemetszett homlokzattal. A földszintet a Fő utcára és az Erzsébet útra néző elegáns kávéház és egy söröző foglalta el; az óriási tükörablakok kiemelték a helyiségek szép arányait. „A nagy üvegtáblák szinte hívogatják a világos, magas helyiségbe a vendégeket, kik ott ízléses eleganciát és kényelmet találnak.” (Kaposvár, 1901. augusztus 22.) A kávéház reneszánsz stílusú díszítése és bútorzata szintén kiváltotta a korabeli sajtó elragadtatását. A szállón egyébként minden munkát helybeli iparosok végeztek.
Az épület összes helyiségét vízvezetékkel látták el, az első emeleti szobákat központi gőzfűtéssel is. „Villanyos csengettyű” állt a vendégek rendelkezésére, s az egész szállóban villannyal világítottak. „Szóval: az Erzsébet-hotellal Kaposvár civilizációja gazdagodott, egy lépést tettünk vele a városiasodás útján” – lelkendezett egy kortárs. (Kaposvár, 1901. augusztus 22.)