A város legszebb terén és legforgalmasabb pontján 1901-ben épült Erzsébet Szálló a századforduló egyik legimpozánsabb új kaposvári épülete volt. „Bizonyos könnyű, vidám érzés lep meg – írta az egyik helyi lap –, ha a nagyvárosi mintára berendezett szállót végignézed, impozáns magasságával és világosságával, miután az épületet nem árnyékolja semmi, s a napsugár szabadon ömlik rá; előtte a konyhapiac nagy forgalmú Erzsébet útjával. […] …Egy modern, közfigyelmet keltő palotáról van szó, mely a városnak nagyban emeli szépségeit.” (Somogy, 1901. augusztus 25.)
Az Erzsébet Szálló
Szokatlanul díszes portáljával, egy nagy és két kisebb tornyával és színes Zsolnay cserepeivel valóban figyelmet keltett (és most is kelt) a háromszintes szállodaépület. Az emeleteken huszonnégy vendégszobát alakítottak ki, közülük tizenhét az utcára nézett. Elegáns berendezés, választékos ízlésű bútorok szolgálták a lakók kényelmét: pompás, rézveretes vaságyak, tükörajtós nagy szekrények, kényelmes díványok, márvány éjjeliszekrények, díszes mosdóasztalok voltak minden szobában, a folyosókon és az emeleti lépcsőkön színes futószőnyegek nyújtózkodtak. A sarokszobák valósággal „modern szalonokként” hatottak.
Ezt a saroképületet is a „Bereczk-korszakban” megszokott módon tervezték, tehát 45 fokban lemetszett homlokzattal. A földszintet a Fő utcára és az Erzsébet útra néző elegáns kávéház és egy söröző foglalta el; az óriási tükörablakok kiemelték a helyiségek szép arányait. „A nagy üvegtáblák szinte hívogatják a világos, magas helyiségbe a vendégeket, kik ott ízléses eleganciát és kényelmet találnak.” (Kaposvár, 1901. augusztus 22.) A kávéház reneszánsz stílusú díszítése és bútorzata szintén kiváltotta a korabeli sajtó elragadtatását. A szállón egyébként minden munkát helybeli iparosok végeztek.
Az épület összes helyiségét vízvezetékkel látták el, az első emeleti szobákat központi gőzfűtéssel is. „Villanyos csengettyű” állt a vendégek rendelkezésére, s az egész szállóban villannyal világítottak. „Szóval: az Erzsébet-hotellal Kaposvár civilizációja gazdagodott, egy lépést tettünk vele a városiasodás útján” – lelkendezett egy kortárs. (Kaposvár, 1901. augusztus 22.)