1866. március 6-án indult éppen fél évszázados útjára a neves újságíró és irodalmár, Roboz István Kaposváron szerkesztett hetilapja, a Somogy. A megye első rendszeresen megjelenő újságja nem csupán azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert vele született meg a megye hírlapirodalma, hanem mert a helyi lapok gyorsan változó – és olykor igencsak mozgalmas – világában az állandóságot képviselte. Az újságot egy rövid időszak kivételével Kaposváron is nyomtatták. (1868 elejétől 1873 végéig – megfelelő kaposvári nyomda híján – Nagykanizsán állították elő.)

Roboz István emléktáblája a Dózsa György utcában

A Somogy egyik legfontosabb szellemi előkészítője, utóbb támogatója és visszatükrözője volt a folyamatnak, amelynek során tőkéssé érett a gazdaság, és polgárivá a társadalom. A lap és szerkesztője nagy energiával szolgálta a megye szellemi emelkedését, anyagi gyarapodását, az alkotmányos intézményrendszer kiépülését és működését. Bár Roboz István személyisége döntő befolyást gyakorolt a Somogy irány- és színvonalára, az sem volt mellékes, hogy többnyire magas képzettségű, tehetséges szerzőgárda állt a lap mögött, soraiban a politika, a gazdaság vagy az oktatásügy szakembereivel. Az újság tevékeny munkatársai között tartották számon Kozma Sándor országos királyi főügyészt, Hock János pap-politikust, Somssich Pál képviselőházi elnököt és az akadémikus Zichy Antalt is.

A vegyes tartalmú Somogy egyértelműen kormánypárti volt, noha a szerkesztő mindig igyekezett távolságot tartani a napi politikától. A lapot főként a szerkesztőség sokirányú érdeklődése tette és teszi alkalmassá arra, hogy eleven forrása legyen a korszak közéletének. Legnagyobb érdeme talán az, hogy képet ad a somogyi tollforgatók, tanítók, mérnökök, hivatalnokok, az új iránt fogékony gazdák és iparosok szakértelméről, elképzeléseiről, munkájáról. Az újságírók költői ihletettségű, a modern technika, a modern kor mindenhatóságába vetett hittel fogalmazott írásai váltakoznak szakmailag megalapozott, realista elemzésekkel. Roboz és munkatársai álmodni és gondolkodni egyaránt tudtak.

A Somogyot is elérte azonban az öregedő újságok végzete: a századfordulótól kezdve egyre inkább csak hagyományaiból élt, s jórészt elvesztette azt a szellemi frissességet, mozgékonyságot, amelyet a kiegyezés után jó ideig a magáénak mondhatott. Mi tagadás: a somogyi újságírás egyik legnagyobb hatású egyénisége, Roboz István és lapja, a patináját lassan rozsdára váltó Somogy együtt vénült meg a dualizmussal. A szerkesztő halálát kedves lapja sem élte túl; az utolsó hónapokban Roboz tisztelői már csak azért jelentették meg a Somogyot – ráadásul a nyilvánosság teljes kizárásával! –, hogy életben tartsák az agg hírlapírót…