A kaposvári zárda a várossá fejlődő Kaposvár egyik jelképének számít, noha alapításának hátterében a megyeszékhely és a római katolikus egyház ellentétei álltak. 1869-ben ugyanis a város kezelésébe került a katolikus elemi iskola, s a hívek felekezeti oktatás nélkül maradtak.

Ezen az állapoton a méltán nagy hírű, számos tanintézetet alapító és egyházi íróként is jelentős veszprémi püspök, Ranolder János segített azzal, hogy zárda és egyúttal leányiskola számára megvette Gaál Alajostól az akkori Pap – később Zárda – utcában fekvő telket, amelyet korábban vadaskertnek is használták, kerítése mögött nyulak és őzek ugrándoztak. A zárda építése hatvanezer forintba került, de a püspök nemcsak a munkálatokat, hanem az intézmény fenntartását is támogatta; utóbbi célra húszezer forintot tett le alapítványként.

A főtér a zárdával

Az építkezés 1872 nyarán kezdődött Deckert Krisztián építész tervei alapján, s egy éven belül be is fejeződött. A romantikus stílusú épület érdekessége, hogy nem az utcai homlokzat a fő nézete, hanem a tér felé forduló, templomra emlékeztető véghomlokzat.
A belváros legjellegzetesebb épületei közé tartozó zárdát 1873. szeptember 29-én szentelte fel Pribék István püspök – Ranolder János ugyanis hajlott kora miatt nem jöhetett el személyesen. Az ünnepség kezdetét reggel 8-kor ágyúlövések jelezték. A főteret ezen a hétfői napon zsúfolásig ellepte a közönség, a szentmisén úgy megtelt a plébániatemplom, hogy még a városi küldöttség is csak a mellékajtón tudott bejutni. A mise után a hét apácát, azaz a leendő tanítónőket egy-egy kaposvári hölgy karonfogva vezette a zárda épületébe, ezzel jelképesen is átadva az intézetet a Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas rend nővéreinek.

Az ünnepség után nyolcvan terítékes díszebéd következett a Korona vendéglőben, ahol Bárány Gusztáv polgármester Ranolder püspökre ürítette a poharát. Mindez jelezte, hogy enyhültek a városvezetés és az egyház nézeteltérései, s hogy Kaposvár irányítói is tudatában vannak az új tanintézmény jelentőségének.

A zárda – amelynek igazgatója a mindenkori plébános volt, 1902-től 1920-ig pedig Bécsy Márton gimnáziumi hittanár – tehát katolikus elemi leányiskolaként is működött. Először négy, majd további két osztály nyílt meg, s egy női kézimunkaosztályt, valamint huszonnégy bentlakó számára internátust is berendeztek. Valláskülönbség nélkül ingyenes volt az oktatás, sőt karácsonykor ruhasegélyt osztottak a tanulóknak, ezért kezdetben főleg a szegényebb szülők íratták be ide a gyermekeiket. A magas színvonalú oktatómunka és az alapos erkölcsi nevelés azonban a tehetősebb – és nem csak katolikus – családok számára is hamar vonzóvá tette az intézményt.