Ferenc Józsefet 1867. június 8-án Magyarország királyává koronázták; feleségének, Erzsébetnek pedig a jobb válla fölé tartották a koronát a Mátyás-templomban rendezett szertartáson. Természetesen Somogy vármegye sem mulasztotta el, hogy földet küldjön a koronázási dombhoz és díszes bandériumot a koronázási menetbe. Persze aligha tehettek mást a derék somogyiak, hiszen gróf Szapáry Antal helyettes főlovászmester fel is szólította erre a vármegyét. A „fél köblábnyi tiszta földet” május elején eljuttatták a fővárosba – így esett, hogy a koronázási dombra felugrató Ferenc József 1852 nyara után tizenöt évvel már másodízben járt (legalább részben) somogyi földön…
Somogyi földdel is gyarapodott a pesti koronázási domb
A bandérium felállításáról a május 21-én Kaposváron tartott bizottmányi nagygyűlésen tárgyaltak, miután Szapáry közölte, hogy a koronázás ünnepélyességének emelése céljából a somogyi lovasok „a vármegye színét feltüntető s az ünnepélynek megfelelő egyenruhával s csinos lovakkal, szerszámmal lennének ellátandók, közülök egyik a vármegye zászlóját és címerét vivén”. (Somogy Megyei Levéltár. Vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv, 1867. május 21., 88. sz.) A somogyiak úgy döntöttek, hogy az 1790. évi koronaőrző bandérium öltözetét választják; Jankovich László főispán még a vármegye egykori banderiális zászlaját is előhozatta a levéltárból. A somogyiak öltözete a következő volt: „prémes zöld mente, zöld dolmány aranyra, sötétvörös nadrág, zöld csizma piros sarokkal és kalpag, mind aranyra”. (Somogy, 1867. május 14.) A ruhákat Kuhn Lajos varrta, a csizmákat Leposits Ignác (a későbbi kaposvári rendőrkapitány!) készítette. A megye bandériumát három nemes – a zászlótartó Tallián Kálmán volt lovassági százados, Tallián Jenő és Sárközy Vincze – mellett három földműves alkotta: Gulyás Ferenc, Ráda József és Smodics Mihály. Korabeli sajtóhírek szerint az ünnepélyességeket bámuló nép a koronázáskor meg is éljenezte a Vár felé vonuló somogyi lovasokat. (Az augusztusi megyebizottmányi nagygyűlés jegyzőkönyvébe a 134. szám alatt bekerült, hogy a bandérium tagjai „az 1867. évi koronázási ünnepen Somogy vármegyét hazafiúi készséggel, a vármegye méltóságának, az alkalom díszének és az általános várakozásnak megfelelve képviselték”.) A vármegye tizenkét tagú küldöttségét 1867. június 10-én a királyi pár és az akkor kilencéves Rudolf trónörökös is fogadta. Június 12-én a kaposvári római katolikus templomban mutatott be hálaadó szentmisét Komesz György plébános.
Az év őszén fejenként egy-egy arany és ezüst koronázási emlékérmet osztottak ki a somogyi bandérium tagjainak, az általuk viselt „díszöltönyöket” pedig a Budai Népszínháznak adta át a vármegye. S hogy mindenki számára emlékezetes maradjon a kiegyezést „megkoronázó” történelmi esemény: a király a kaposvári börtön mintegy tucatnyi rabjának engedte el a büntetését…