Az 1868 augusztusában tartott cseri céllövészeten a rendezők bajor lobogókkal is feldíszítették a lőteret, hogy tiszteletüket fejezzék ki a bajor származású Erzsébet – mint a kortársak írták: „felséges királynénk, a nemzet édesanyja” – előtt. Sissi már a következő évben 5000 forintot adományozott saját pénztárából (akkor ez igen jelentős összeg volt!) az államosított kaposvári gimnáziumnak. 1872 áprilisában újabb kitüntetés érte a vármegyét: a királyné a somogyi arisztokratát, Zichy Irma grófnőt nevezte ki palotahölgyévé.

Erzsébet királyné Gizellával és Rudolffal

Kisasszondi Antal nagyatádi szűcsmester pedig egy gyönyörűen kidolgozott bőrködmönt készített a királyné részére, „melyért őfelsége legmagasb elismerése jeléül 100 forintot adományozott”. Az összeget 1874. január 4-én kapta kézhez a szorgalmas iparos. (Hogy aztán viselte-e Erzsébet a nagyatádi ködmönt, arról nem szól a krónika.) Ekkortájt egy kaposvári útbiztosnak is hasonló ötlete támadt. A derék hivatalnok varrni ugyan nem tudott, viszont az évek során különleges gyűjteményre tett szert régi pénzérmékből. Az értékes kollekciót Ferenc József és Erzsébet királyné ezüstmenyegzőjére küldték fel 1879-ben. Az szintén a hetvenes évek végén esett meg, hogy a kisdedóvoda ügyében kaposvári küldöttség kereste fel az uralkodót.

Az meg 1888-ban történt, hogy Károly Tivadar bajor királyi herceg – Erzsébet királyné fivére – a magyar nyelvet akarván gyakorolni, magyar társalgót keresett maga mellé. Nyáregyházi Nagy Sándor mellett döntött, aki nem volt más, mint a kaposfüredi gazdatiszt fia, a kaposvári gimnázium volt tanulója, akkoriban éppen müncheni orvosnövendék! Két évvel később, 1890 nyarán a somogyi fiatalember már segédorvosként dolgozott a bajor herceg mellett, akit egyébként – rang ide vagy oda – kiváló szemésznek tartottak.

Az óvodához hasonlóan az 1880-as években épült kaposvári árvaház is a királylány, a Magyarországon született Mária Valéria főhercegnő nevét viselte, az 1898-ban meggyilkolt Erzsébetről pedig utcát, szállodát, sőt gőzfürdőt, gőzmalmot és vasúti felüljárót is elneveztek Kaposváron – nem beszélve a polgári leányiskola volt növendékeinek egyesületéről.

Maga Erzsébet egyébként soha nem heverte ki fia öngyilkosságát; a királyné lelke már az 1898-as genfi merénylet előtt halálos sebet kapott. Erzsébet alakja és a köré szövődött álom mégis üzenhet valamit a harmadik évezrednek. Esetleg azt, hogy az egyre gyakorlatiasabb közéletben is szerepet kaphat még a szépség, az odaadó vonzalom, a kölcsönös rokonszenv…