Az 1880-as évektől fogva már jobb idők jártak Kaposvár vasútjára, a gazdák szekereivel sokáig többesélyes sebességi versenyben álló duna–drávai vasútvonalra. Az évtized elejétől ezt a vonalat is kezdték jobban bekapcsolni a magyarországi vasúthálózatba, 1884-ben megtörtént az államosítása is, 1890 elején pedig – igen gyorsan, néhány hónap alatt – elsőrendűvé alakították a pályát, tehát új talpfákat fektettek le, s azokra a korábbinál jóval erősebb síneket szereltek fel. A korszerűsítéssel határidőre végeztek, így 1890. június 1-jén a gyorsvonatok forgalma is megindulhatott. Az első ilyen vonatot nagy közönség várta a kaposvári indóháznál, még az állomás előtti utcát is ellepte a nép.

Alapvetően megváltozott a város közlekedésföldrajzi helyzete, hiszen a MÁV ekkor Kaposváron keresztül teremtette meg az összeköttetést Budapest és Fiume között. A naponta közlekedő gyorsvonatpár öt-öt percre állt meg a kaposvári vasútállomáson. „Ha meggondoljuk a nagy haladást – fogalmazott a Somogy című hetilap 1890. június 3-i számában Roboz István szerkesztő –, mely a dombóvár–zákányi vonalon ennek építésétől fogva történt, meg lehetünk elégedve az eredménnyel. A vasútvonalon a közlekedés 1872. év augusztus hava 14-én nyílt meg. Akkor indult a vegyes vonat reggel 6 órakor Kaposvárról, s mint dresszírozatlan csiga haladt a pályán; egy levélhordó cigánygyerek sokkal sebesebben megy; s elért Zákányba délután 1 óra és 38 perckor! Tehát majd 8 óra kellett arra, míg valaki a megye székvárosából Zákányig juthatott; míg most az első gyorsvonat vasárnap délelőtt 1 óra és 38 perc alatt ért Zákányból Kaposvárra […].”

Az 1890-es években mind forgalmasabbá vált az állomás, amelynek jelentőségét tovább növelte a cukorgyár és a helyiérdekű vasutak megépítése. 1897. április 22-én, majd május 12-én a román királyi pár különvonata is áthaladt Kaposváron, szeptember 18-án viszont két tehervonat ütközött össze a közelben. Már úgy tűnt, hogy „túlgyőztük” magunkat a forgalom növekedésével: „Nincs ilyen futkozás, tolongás, fütyülés, zsúfoltság és vagonkáosz tán a párizsi állomáson, mint itt Kaposvárott! […] A vonatok egymás után futnak ki az állomás sínein; egyik jön, a másik megy, s akkora teherrel, hogy a kocsik hossza majd kilométert tesz ki! Látjuk, hogy az államvasutak egyik legnagyobb forgalmú vonaláról van szó, B.-Pest és Fiume közt. Midőn jönnek a répavonatok, naponkint száz és száz vagonnal, s beállnak az icipici pályatérre, hát nem látsz egyebet, mint vagont és vagont!” (Somogy, 1897. február 21.)

Nem volt kérdés: minél hamarabb ki kell bővíteni a kaposvári állomást, és egy felüljáró építésével biztonságosabbá kell tenni a közlekedést.