Tallián Gyula (1848–1927) régi nemesi családban született, olyan família tagjaként, amely több évszázadon keresztül játszott jelentős szerepet a somogyi közéletben. Úgy hírlett, hogy karrierjét mégis inkább „erélyessége, puritánsága, igazságossága és alapossága” segítette elő. Meg persze – legalábbis hivatali időszakának jó részében – a kormányzat iránti lojalitása.
Tallián Gyula a gimnáziumot a cisztercitáknál végezte Pécsen, majd Székesfehérváron (itt Wekerle Sándor, a későbbi miniszterelnök is osztálytársa volt), a jogot a pozsonyi egyetemen hallgatta. Somogy vármegye szolgálatába lépett, ahol 1870-ben tiszteletbeli megyei aljegyzővé nevezték ki, majd – már ügyvédi diplomával a zsebében – az 1871. decemberi tisztújításon megválasztották a Nagyatádi járás főszolgabírájának. Utóbbi állását tizennyolc éven át töltötte be, a kortársak szerint „ernyedetlen szorgalommal, a közügyek érdekében teljes szigor és lelkiismeretességgel”. 1889-ben választották meg – Csépán Antal utódjaként – a vármegye alispánjának. Új hivatalában egyik legnagyobb s vélhetően további karrierjét is előnyösen befolyásoló sikere az volt, hogy megszerezte a megye támogatását a Wekerle-kormány egyházpolitikai programjához. Közmegelégedésre nevezték ki 1893 tavaszán főispánná. Május 29-i beiktatásakor hangsúlyozta: „Az erőszak nem fegyverem, mert tudom, hogy jó kormányzatot csak törvény, igazság, méltányosság létesít.” (Somogy, 1893. május 29.) 1906 márciusában, a belpolitikai válság, a kormány és a vármegye konfliktusának idején saját kérésére mentette fel főispáni tisztéből a király.
Tallián Gyula
Mint hivatalnok szakértelmével és korrektségével tűnt ki. „Sokat dolgozik; szigorúan elítéli a mulasztást, s maga megy előre jó példával. Előzékeny, gavallér ember, de ritkán meleg; s akit elítél, aki megbántotta, azzal leszámolt egyszer [s] mindenkorra.” (Somogy, 1893. május 14.) Tallián Gyula számos egyesület vezetőségében vállalt feladatot a Kaposvári Nemzeti Kaszinótól, a Somogy Megyei Takarékpénztártól és a Kaposvári Szabad Lyceum Egyesülettől a vármegyei gazdasági egyesületen és a közművelődési egyesületen át a korcsolyázók helyi egyesületéig és a megyei borértékesítő szövetségig. Személyében Kaposvár lelkes pártfogóra talált, aki részese volt a Németh István polgármester nevéhez fűződő városfejlesztő programnak. Támogatta a vasútépítéseket, az új főgimnázium építését, s a kilencvenes évek elején az ő hathatós segítségével sikerült megnyitni a nemsokára – még az életében! – róla elnevezett kaposvári utcát. Utolsó éveit mintaszerűen vezetett kutasi birtokára visszavonulva töltötte. A kutasi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.