A lokálpatrióta Gruber János a 20. század első negyedében két kis könyvet adott közre Kaposváron. Az 1913-ban megjelent Morzsák a negyvenéves asztalról és az 1925-ben kiadott Morzsák az ötvenéves asztalról különálló történeteket – „morzsákat” – tartalmaz a régi Somogy vármegye világából, gyakran humorral, ritkán keserűséggel, de mindig bölcsességgel fűszerezve.

Szerzőjük 1846-ban született Kaposváron; gazdatiszt édesapját már nem ismerhette. A fiatalember a szülővárosában, Székesfehérváron és Pécsen tanult, s végzett jogászként lépett ki az életbe. Korábban papneveldébe is járt – onnan azért tanácsolták el, mert egészségi állapota miatt nem hitték, hogy megéri a húsz évet. A nyolcvanöt évet élt Gruber aztán húszévente megünnepelte „újjászületésének” évfordulóját…

Gruber János

Nem mondhatni, hogy egyhangúan peregtek a napjai. Számon tartották mint ügyvédet, tanfelügyelőségi hivatalnokot, vármegyei tisztviselőt, lapszerkesztőt, politikust, pénzügyi szakembert, műkedvelő színészt, turistát, később mint a helytörténet krónikását és már a kezdetektől mint gavallért. Az is megesett, hogy lövöldözésbe keveredett… 1881-ben és 1884-ben ellenzéki programmal választották országgyűlési képviselővé a somogyszili kerületben, s 1889 nyarán Gruber volt az, aki Kossuth Lajos díszpolgárrá választását kezdeményezte Kaposváron.

Számtalan foglalkozása közül a legtöbb időt valószínűleg hivatásos bálrendezőként töltötte. Nagy kedvvel vetette bele magát a társasági életbe, elfogulatlanul barátkozott cigányokkal és főispánokkal, iparosokkal és színészekkel. Tagja volt a Kaposvári Népkörnek és a Berzsenyi Társaságnak, ismerte Blaha Lujzát, Prielle Kornéliát, Apponyi Albertet, Orbán Balázst és Wekerle Sándort. Rippl-Rónai József festőművész édesapját is jó barátjának mondhatta.

Éles szemű megfigyelő volt. Írásai érzékletesen ábrázolják a dualista Magyarország világát, könnyeden, lélektanilag mégis alaposan, mindenkor pontos jellemrajzokat állítva elénk. Grubert ezer szál fűzte Kaposvár múltjához, amelyet később éppen olyan buzgalommal kísérelt meg bemutatni az utókornak, mint amilyen életkedvvel alakítani próbált még fiatalkorában.

Gruber János 1931-ben hunyt el, a kaposvári Keleti temetőben nyugszik. Az Ivánfa-hegyen 1997-ben utcát neveztek el róla, s keletivánfai présházának falán 1998 tavaszán emléktáblát helyezett el a Kaposvári Városszépítő Egyesület. 2004 elején, a város napján a Kontrássy és a Zárda utca sarkán, a Somogyi Hírlap székházának falán leplezték le az emléktábláját. A Morzsák idős írója maga is tisztában lehetett azzal, amit később Fekete István fogalmazott meg nagyon szépen: hogy hamarosan „emlékké válok magam is”.