A kaposvári községi elemi iskolát  – akárcsak az iparostanonc-iskolát – sok éven át Rippl József, azaz Rippl-Rónai József (1839–1908) vezette.

A szintén József keresztnevű toponári bognár fia 1856 és 1858 között Pécsen tanult. Ott ismerkedett meg feleségével, Knezevich Anna Paulinával; mindketten a pedagógusi pályát választották, a tanítóképzőt is együtt végezték el. Hét gyermekük született, közülük négyen maradtak életben. A legidősebbet, aki később festőművészként messze földön híressé tette a família és Kaposvár nevét, a családi hagyománynak megfelelően Józsefnek keresztelték.

A pedagógus Rippl József Szolnokon kezdte oktatni az ifjúságot, de már 1859-ben a kaposvári római katolikus iskola osztálytanítója lett. Később, amikor községivé alakult át a tanoda, kartársai igazgató-tanítóvá választották. Az 1891/92. tanév végéig „A haza kis polgárainak” címzett központi iskolánál működött, amikor is – saját kívánságára – az újonnan szervezett Fő utcai iskolához, a „Ciglihez” helyezték át. A Rónai nevet 1889 májusában vette fel, s a következő hónapban festőművész fia is követte a példáját. Az idősebb Rippl-Rónai negyvenhárom éven át tanítóskodott, hosszú szolgálata jutalmául a századvégen az arany érdemkereszttel tüntette ki az uralkodó. A Cigli-iskolánál betöltött állásából ment nyugdíjba az 1901/02-es tanév elején.

A pedagógus Rippl-Rónai József (Rippl-Rónai Múzeum)

A nagy szakállú, külső megjelenésében is tiszteletet parancsoló pedagógust általános megbecsülés és szeretet övezte Kaposváron, ami megkönnyítette társadalmi-kulturális szerepvállalását – az idősebbik Rippl-Rónai József ugyanis nemcsak az iskolaszéknek, hanem a városi képviselő-testületnek és a vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt. „Küzdött sokat és szívesen a magyarságért, a hazáért, melynek – a saját gyermekein kívül is – nagyon sok kiváló embert nevelt” – búcsúztatta a város első napilapja, mikor a nyugalmazott igazgató néhány heti betegeskedés után, hatvankilenc éves korában elhunyt. (Somogyi Hírlap, 1908. május 3.) A gyászhírre valamennyi elemi iskolán és a városházán is megjelent a fekete lobogó.

„Apám egyszerű földműves emberektől származtatja magát – vallott édesapjáról a festő. – Ő azonban már tanító lett, és úgy látszik, nagyon megállotta helyét (»a haza kis polgárait« jól kinevelte), mert a legfelsőbb királyi kitüntetést, az aranykeresztet is megkapta.” (Horváth János: Rippl-Rónai. Debrecen, TKK, 2007. 14. o.)