Az első világháború, a forradalmak és a trianoni sokk időszakában nem hallatott magáról az 1904-ben alakult Berzsenyi Társaság, amely csak 1925 őszén született újjá Hortobágyi Ágost tanfelügyelő elnökletével. A szépirodalom mellett már tudományos kérdésekkel, festészettel, zenével és iparművészettel is foglalkozó egyesület ekkor vette fel a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság nevet. Díszelnökévé 1927 májusában Rippl-Rónai József festőművészt választották meg.
A másodvirágzását élő társaság – amelynek vezetésében két kaposvári tanár-irodalomtörténész, dr. Biczó Ferenc és dr. Merényi Oszkár is szerepet vállalt – a két világháború között is egyik hajtóereje volt a kulturális életnek. Megindította a Dunántúli Tavaszi Tárlatok sorozatát (az első 1928 áprilisában nyílt meg), mások mellett Iványi Grünwald Béla és Kunffy Lajos műveiből rendezett kiállítást, a rádióról szervezett előadást a városházán (1927 decemberében), és emléktáblát állított Roboz István lapszerkesztő Gróf Tisza István utcai – későbbi nevén Dózsa György utcai – lakóházának falán (1928. október 28.). Rendezett könyvhetet, iparművészeti kiállítást és karácsonyi vásárt, közreműködésével került sor az erdélyi írók kaposvári estjére, s több rendezvénnyel – egyebek mellett szoboravatással – tisztelgett névadója emléke előtt.
1936. március 29-én fiatal költők – Takáts Gyula, Jékely Zoltán és Somogyváry Gyula, a Magyar Rádió igazgatója – a Berzsenyi Társaság szervezésében tartottak irodalmi estet Kaposváron (a betegsége miatt távol levő Weöres Sándor verseit Takáts Gyula olvasta fel), s két év múlva újabb rangos „költőtalálkozó” örvendeztette meg a helyi irodalombarátokat.
1946 őszén nagy reményekkel – és már Takáts Gyula elnökletével – alakult újjá a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, amelynek tekintélyére jellemző, hogy 1947–48-ban rendezett felolvasó ülésein Szabó Lőrinc, Tersánszky Józsi Jenő, Áprily Lajos, Passuth László, Kolozsvári Grandpierre Emil, Tamási Áron, Déry Tibor és Kassák Lajos is találkozott a kaposvári olvasókkal. 1948. május 8-án pedig Németh László és Illyés Gyula részvételével tartottak Berzsenyi-emlékünnepséget a városháza nagytermében.
Az önálló és öntevékeny egyesületre azonban egyre fokozódó központi nyomás nehezedett, s 1949. április 3-án a Berzsenyi Társaságot is feloszlatta Kádár János belügyminiszter. A következő újjászületésre több mint harminchat esztendőt kellett várni…