Aki a legjobban ismerte Berzsenyit

A Horthy-korszak jó részében Kaposváron tanított dr. Merényi Oszkár (1895–1981), a dr. Biczó Ferenccel egykorú és hozzá hasonlóan országos hírű irodalomtörténész.

Merényi a Sáros vármegyei Sóváron született, a pedagóguspályát és a népművelést tekintette hivatásának. A fiatalembert azonban a nagy háború után a körmöcbányai magyar gimnázium egész tantestületével együtt kiutasították Csehszlovákiából.

1919 elején a kaposvári főgimnáziumba került, bár a Tanácsköztársaság idején játszott szerepe miatt ezt a várost is el kellett hagynia a kommün bukása után. 1922-től már ismét Kaposváron, a felső kereskedelmi iskolában oktatott – ezúttal csaknem két évtizeden át. A jó légkörű tantestületben hamarosan kibontakoztak igazi képességei. Elismert tanár lett, akinek nemcsak szellemes tanórái váltak emlékezetessé, hanem a külföldi utak is, amelyeket nyaranként szervezett tanítványainak. A diákok becsülték a szolid, de határozott fellépésű, melegszívű, emberséges, jó kedélyű pedagógust, aki olvasótermet is berendezett a tanulóknak, s a magyaron kívül hat idegen nyelven beszélt tökéletesen (német, angol, francia, olasz, szlovák, latin).

 

Dr. Merényi Oszkár

 

Verseket is írt, először azonban pedagógiai szakíróként – tanulmányok és irodalomtörténeti tankönyvek szerzőjeként – vált ismertté. A harmincas évektől egyre többet foglalkozott Berzsenyi Dániel költészetével, tudományos eredményei számos műben öltöttek testet. Komoly közművelődési munkát is végzett; egyebek közt szerepet vállalt a Berzsenyi Társaság irányításában, többször tartott – még a rádióban is – irodalmi tárgyú előadást. 1928-ban bölcsészdoktorrá avatták a pécsi egyetemen.

1941 őszétől a nyíregyházi kereskedelmi iskolában folytatta tanári pályáját, amelynek 1946-ban az igazgatója lett. Pedagógiai, közművelődési és tudományos munkásságával Szabolcsban is elismerést vívott ki magának. A kommunista diktatúrát azonban dr. Merényi Oszkár is megszenvedte: bár megmaradhatott az állásában, 1948 és 1955 között nem publikálhatott.

1960-ban az irodalomtudomány kandidátusa lett, s hat év múlva kiadták nagyszabású Berzsenyi-monográfiáját. Halála évében egykori tanítványainak közreműködésével emlékkönyv jelent meg a tiszteletére Kaposváron, s a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol tizenkilenc éven át oktatott, 1986-ban felavatták az emléktábláját.

 
Megosztás: