1883-ban döntött úgy a Magyar Tudományos Akadémia, hogy a kétkerekű, pedál hajtotta járgány neve ezentúl kerékpár legyen. Az új közlekedési eszköz akkor már Somogyban sem volt ismeretlen. Mihálovics Mihály keszthelyi tanuló – aki 1879-ben „nagy bravúrral” tette meg a keszthely–budapesti utat – 1880 márciusában Somogyországon is keresztülkarikázott. Minden valószínűség szerint ő volt az első, aki kerékpáron átszelte a megyét.

A Keszthelyről indult fiatalember első somogyi éjszakáját Kéthelyen töltötte, s másnap – március 27-én, nagyszombaton – reggel 5 órakor vágott neki a Kaposvár felé vezető útnak. Mesztegnyő, Nagybajom, Szomajom (a mai Kaposfő) és Kaposmérő érintésével délután érkezett meg a somogyi megyeszékhelyre, miután hét óra hosszat szorongott a velocipédnek nevezett alkotmány nyergében, és összesen négy órát fordított pihenésre. Teljesítményének értékét növeli, hogy a korabeli – egyébként is híresen rossz – somogyi utakat nem kerékpározásra tervezték… A nagy kerekű járművét még nagyobb bátorsággal meglovagló diák megviselten és izgatottan, de azért jókedvűen kopogtatott be a Somogy című hetilap szerkesztőségének ajtaján. Roboz István szerkesztő meg is vendégelte az ifjú sportembert, aki húsvétvasárnap hajnalán indult tovább Pécs felé.

Egy régi velocipéd

A túrakerékpárosok után az 1880-as években már az első távgyaloglók is hallattak magukról Kaposváron. A 44-es gyalogezred több katonája 1882. április 19-én – fogadásból – Pécsre menetelt. A hat tiszt (két-két százados, főhadnagy és hadnagy) hajnali háromkor vágott neki a csaknem 65 kilométeres távnak. Az elszánt hadfiak, akiket az erős délkeleti szél és a szakadó eső sem volt képes elrettenteni, Gödre, Sásd, Magyarszék és Mánfa érintésével este hét óra előtt masíroztak be Pécsre, ahol „a legszívesebb fogadtatásra találtak”.

De a civilek is megtették a magukét, hiszen ugyanebben az évben egy Hirsch Ferenc nevű úr Kaposvárról Horvátországba ment, szintén az apostolok lován. 1883-ban aztán arra fogadott három barátjával, hogy a somogyi székvárosból 68 óra alatt felmegy Pestre; az érintett helységek bírájától persze igazolást kellett szereznie arról, hogy mikor haladt át ott. (Sajnos nem tudjuk, hogy sikerrel járt-e.)

1888-ban, a tanév végén pedig a kaposvári állami főgimnázium huszonöt felsős növendéke – Beksits Ignác tanár úr vezényletével – Nagybajomba, majd onnan Kiskorpádra gyalogolt. A szemtanúk szerint dicséretükre vált, „hogy az elfáradtak számára kirendelt kocsikat egy sem vette igénybe”. Az ifjak állítólag katonai rendben, dobok pergése közepette vonultak be a bajomi vendéglőbe, ahol hatalmasan megebédeltek…