A „boldog békeévek” utolsó békés hónapjának végén sajátos kezdeményezéssel kellett foglalkoznia a kaposvári tanácsülésnek. Bár a Donnerváros elszakadását célzó javaslat előterjesztője, Tankovics János maga is elhatárolta magát a szeparatista törekvésektől. Kijelentette, hogy „ezt a mozgalmat a leghatározottabban ellenzi, elítéli”; s ha őt mint a városrész képviselőjét a terv támogatására kényszeríteni akarnák, inkább kész lemondani a mandátumáról.
A kép bal oldalán a Donner látható
A földművescsaládból származó Tankovics János (1869–1946) a korszak jeles tehetségű politikus-vállalkozója volt. Ő hozta létre a kaposvári Gizella gőzmalmot, ezenkívül takarékpénztárat igazgatott, szállodát vásárolt, újságot alapított, másfél évtizeden át vezette a Somogy megyei kisgazdapártot, és országgyűlési képviselőnek is megválasztották. Nem mellesleg veje volt Nagyatádi Szabó Istvánnak, a majdani miniszternek, az ő lányát meg dr. Vétek György, a későbbi polgármester vette feleségül 1913-ban… Tankovics igazán nem akarhatta, hogy felfelé ívelő pályája a donneri szeparatizmus mocsarába vezessen.
Kaposvár vezetői kissé meglepődhettek a donneriek nyílt pártütésén. Aztán elhatározásra jutottak: nem tárgyalták érdemben a kérdést. A helyi lapok hasonlóan reagáltak. Az ötletről azt írták, hogy az „néhány donnervárosi vezérember szűkre szabott agyában fogamzott meg”, s „maga az elszakadási törekvés annyira komikus, hogy egyetlen pillanatig sem akarunk vele komolyan foglalkozni”. Azért persze több vezércikket is szenteltek a történteknek…
Még néhány idézet a korabeli lapokból: „A donnervárosi pártütők elszakadási tervét, Kaposvárnak nagyközséggé való visszafejlődési törekvésével egyetemben […] nevetségesnek látjuk […].” (Somogyvármegye, 1914. május 30.) „Minden komolyságot mellőz az a mozgalom, amit a donnervárosiak indítottak.” (Somogyi Hírlap, 1914. május 31.) „A Donnervárosban mindössze három-négy bölcs elmében született meg ez a nagy, forradalmi eszme […]. Hadd mulassanak hát ezek a kitűnő forradalmárok. A pártütés nemcsak a vasúti hídon innen, de még a Donnervárosban is csak hahotát kelthet.” (Somogyvármegye, 1914. június 4.)
A Kaposon túli merész atyafiak egyvalamit azért elértek: némileg ráijesztettek az elkényelmesedett városi vezetésre, és amennyire bosszantották, annyira szórakoztatták is a kortársakat – meg a kései utókort.
Egy hónappal az ügy kipattanása után pisztolylövések dördültek Szarajevóban, majd megkezdődött a nagy háború. A Donner elszakadásának kérdése végleg lekerült a napirendről.