A megyeszékhely későbbi híres polgármestere nem volt tősgyökeres kaposvári: Buzsákon született 1849-ben, jómódú kisbirtokos család sarjaként. Szülei nagy gonddal neveltették, cseregyerekként Szulokban tanult meg németül, Keszthelyen, majd Pécsen járt egyházi középiskolába, a jog- és államtudományokat a budapesti és a bécsi egyetemen hallgatta. Diplomájának megszerzése után, 1876-ban ügyvédi irodát nyitott Lengyeltótiban. Képességei, erényei már ekkor megmutatkoztak, hiszen szolgálatait szívesen vette igénybe a közönség. Az a hír járta, hogy az igazságos ügyek mindenkor támogatóra találnak az irodájában.

Németh István a polgármesterré választása előtti években (Somogy Megyei Levéltár)

A jeles ügyvéd már öt évvel polgármesterré választása előtt is felkeltette a kaposvári sajtó figyelmét. „Németh István egyike volt azoknak – írta 1890. november 18-i számában a Somogy című hetilap –, kik Lengyeltótiban és vidékén maguknak a közbizalmat és a tisztelettel párosult szeretetet kiérdemelni, megnyerni tudták. Higgadt, csendes, de eleven modora lekötelezte azokat, kik vele érintkeztek; Lengyeltóti társadalmi életének összetartásában, a súrlódások kiegyenlítésében egyik első tényező mindig ő volt. […] A boglári takarékpénztárnak is ügyvéde levén, ezen pénzintézet, úgy a boglári önsegélyző szövetkezet ügyeit oly lelkiismeretesen vezette, hogy sem az intézetek, sem a felek rovására, saját előnyére ügyködését soha ki nem aknázta, sőt több esetben szegényebb sorsú ügyfelei javára összes költségét elengedte.”

Házassága révén, 1890 őszén került Kaposvárra (Scholz Gyula műszaki tanácsosnak, a Kaposvári Szépítő Egyesület későbbi elnökének a nővérét vette el), s a családi kapcsolatok tovább egyengették előtte az utat. De ez még kevés lett volna: megbízható munkájával, egyenes jellemével szerzett olyan népszerűséget, hogy öt év múlva, 1895. december 30-án – Németh Ignác utódjaként – a megye székvárosának polgármesterévé választották. Programbeszédében kifejtette, hogy a városi közügyekben meg kell valósítani a legnagyobb nyilvánosságot, a tisztakezűséget, a takarékosságot, és ki kell zárni onnan a pártpolitikát. „Jó akarattal és ambícióval fogok minden jelentkező föladat megoldásához – ígérte –, és mindenben iránytűm leend: a jól megfontolt közérdek.” (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 26. o.)