Figyelemre méltó, hogy az iparosok első szervezetei – a feudalizmusra jellemző céhek – már a lassan magára találó 17. század végi Kaposváron, tehát abban az átmeneti és igen zavaros negyed évszázadban létrejöttek, amely a város újratelepítését megelőzte. Közülük legkorábban, 1698. szeptember 7-én a kaposvári szabók kapták meg a szabályzatukat (a győriek 1613-ban nyert kiváltságait vették át), 1699 áprilisában pedig kilenc kaposvári csizmadia alapított céhet.

1715-ben vegyes céh alakult a mezővárosban: ekkor mintegy százhúsz mester tette le az esküt. (A céh tagjai kovácsok, szíjgyártók, lakatosok, pajzsgyártók, csiszárok, nyereggyártók és szűcsök voltak.) 1727-ben a kaposvári gombkötők is céhet hoztak létre. 1735-ben céhlevelet kapott a kaposvári takácscéh, 1747-ben a kályhás- és fazekasmesterek céhe, egy év múlva a vargáké. A 18. század közepén már minden számottevő iparág képviseltette magát a településen. A Helytartótanácshoz 1761-ben intézett felterjesztés szerint akkor a következő mesterségek képviselői működtettek céhet Kaposváron: szabók, csizmadiák, posztócsapók, szűcsök és lakatosok, kovácsok és vékakészítők, cipészek és tímárok, festők, szíjgyártók, molnárok, hentesek, kerékgyártók, nyergesek, bognárok, gombkötők és fazekasok. A század végén több mint harmincféle mesterséget folytattak Kaposvár iparosai. Még a reformkor küszöbén is bővült a céhes iparosok köre: 1819-ben a kaposvári kéményseprők kaptak céhszabadalmat.

Egy somogyi céhlevél

A céhek belső életét meglehetősen szigorú erkölcsi szabályokhoz igyekeztek igazítani. A megválasztott céhmestert nagy tisztelet övezte; a kaposvári vargák szabályzata szerint mindenki süvegét levéve köszöntötte, ha a céhházba ment. (Ugyanakkor hivatala végeztével neki is pontosan el kellett számolnia a közpénzzel – mégpedig a többiek jelenlétében.) „Kaposvárott a fazekaslegény urának mindenben engedelmeskedni tartozott, ha illetlenül viselte magát, 6 frt-ra büntették s »kiűzték a mesterségből«, de ha megkövette a céhet, visszavették a műhelybe.” Azokat a céhtagokat is szigorú büntetés fenyegette, akik káromkodtak vagy társaik oldalbordáját szidalmazták. „Kaposvárott a fazekasmester, ha társa feleségét híre-nevében megsértette »szabadnyelvű« voltáért, 12 frtot fizet.” (Valentényi Gáspár: A somogymegyei céhek. Szekszárd, Molnár-féle Nyomdai Műint., 1909. 80., 83. o.)