A történészek arról is vitatkoznak, hogy miért és mikor épült vár a Kapos völgyében, pontosan hol feküdt, és tulajdonosai miként erősítették azt tovább a következő évszázadokban. 1313 körül mindenesetre eltávozott az élők sorából Monoszlai Egyed tárnokmester, a ropolyi uradalom tulajdonosa, s végrendeletének értelmében a Monoszlaiak leányági rokonai, a Felsőlendvaiak kerültek a Kapos menti mocsaras területek birtokába. Egyes kutatók szerint az ösztönözhette őket a Kapos menti új vár felépítésére, hogy a régi ropolyi vár nem nekik jutott. Más vélemények szerint azonban azért emeltek új erődítményt – mégpedig a Kapos folyón létesült átkelőhely közelében, fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál –, mert a közel négyszáz évig használt rupoli földvár ekkor már korszerűtlennek számított.

Akármint is volt, a 14. század első felében (más vélemények szerint valamivel később, Zsigmond király korában) egy kétségkívül modernebb vár épült a Kapos mocsarai között, s az uradalom központja is ide helyeződött át. (Lehetséges az is, hogy a vár öregtornya már a 13. században elkészült.) Leginkább talán a vár felépültéhez lehet kötni a folyamat kezdetét, amely Kaposvár kialakulásához vezetett. Az itt élő Felsőlendvaiak ezután a régi uradalomról és az új várról Rupuliaknak, Rupolújváriaknak is nevezték magukat, a meglehetősen zaklatott jövő előtt álló erősséget pedig kezdetben Rupolújvárnak, később Kaposújvárnak, Újvárnak.

A vár rajza

Dr. Magyar Kálmán és dr. Nováki Gyula régészek szerint a cölöpökre alapozott, kőből és téglából épített újvári várkastély lakótornya 12×10,5 méter alapterületű volt, s alapfalai elérték a 2,5–2,8 méter szélességet. A 15. században kívülről is sokszögű tornyok védték az erődöt, amelyhez a 16. század első felében ágyútornyok épültek. A vár épületegyüttese tehát fokozatosan bővült, s nemcsak a többi helyen másfél méter széles várfalak szolgálták a biztonságát, hanem vizesárok, sánc, palánk, valamint a körülötte elterülő mocsár is.

Timár Péter szegedi kutató úgy véli, hogy a Kapos árterének egyik kiemelkedésén, az Omak nevű falu délnyugati részén épült, rombuszhoz hasonló alaprajzú várat már a 14. században körülvehették vizesárokkal, s a század közepe táján vagy második felében az öregtorony védelmét téglából épült körfalakkal erősíthették meg. A nehézfegyverek és a nagyobb létszámú gyalogság elhelyezésére szolgáló palánkfalak is állhattak már a 15. század második felében.

A török terjeszkedés azonban az 1540-es években – tehát még azelőtt, hogy az oszmán hadak bevették a kaposi várat – elpusztította az erősségtől közvetlenül északkeletre fekvő, egyes kutatók szerint akkor már mezővárosi jellegű és a mai Kaposvár elődjének tekinthető Omak települést.