Az 1890-es évektől kezdve alaposan megnövelte Kaposvár vasúti forgalmát, hogy a megépülő somogyi helyiérdekű vasútvonalakat (a vicinálisokat) tudatosan Kaposvár felé terelték. Az eszme egyik legtevékenyebb képviselője Tallián Gyula alispán (utóbb főispán) volt.

Somogy vármegye vezetése – Márffy Emil és társai indítványára – már 1890 februárjában kimondta, hogy anyagilag is hajlandó segélyezni a helyiérdekű vasutak építését. Kaposvár sem akart lemaradni: a képviselő-testület 1890. augusztus 14-i közgyűlésén vállalta, hogy a város tízezer forinttal fogja támogatni a fonyód–kaposvári vasutat. Végül huszonötezret adott…

A régi fonyódi vasútállomás

Ez volt Kaposvár számára a legfontosabb vicinális, mert segítségével nemcsak a felfutóban levő balatoni fürdőhelyeket, hanem a nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező déli vasúti fővonalat is gyorsan el lehetett érni. (Úgy látszik addigra már félretették a tervet, miszerint lóvasutat kellene építeni a Balaton-parttól a megyeszékhelyig…) Ezenkívül azt várták a fonyódi vonaltól, hogy megkönnyíti a vidék nagy tőzegtelepeinek feltárását, és répát fog szállítani az új kaposvári cukorgyárba. Németh István polgármester is pártolta a nemes ügyet, hiszen ő „Fonyódot Kaposvár fürdő és nyaraló külvárosává igyekezett kiépíteni”. (Fekete Gyula: Az ötven év előtti Kaposvár és fellendülésének korszaka. Kaposvár, Új-Somogy Ny., 1929. 31. o.)

A Kaposvárt érintő helyiérdekű vasútvonalak közül elsőként, 1894. augusztus 24-én a mocsoládi nyílt meg, de a következő tavaszon már megkezdődött a kaposvári–fonyódi vasút építése is. Amúgy nem siették el a dolgot: a szervezéssel több időt töltöttek el, mint a tulajdonképpeni építkezéssel, pedig az sem ment egészen simán.

A vasútépítést előkészítő bizottság elnökévé Jankovich Bésán Gyula földbirtokost választották meg. Persze az ő földjein indultak meg a munkálatok – de még érvényes engedély nélkül, ezért a minisztérium 2000 forint pénzbüntetéssel sújtotta a vasút létesítésében talán a legnagyobb érdemeket szerző birtokost. Az építkezést elsősorban a cukorrépa-termelők sürgették, akik minél előbb szerettek volna jó szállítási lehetőségekhez jutni. Úgy számoltak, hogy a vasút 1895 őszére elkészül, ebből azonban nem lett semmi, mert alaposan elhúzódtak és meg is drágultak az építési munkák. A lápos, berkes talajon nehéz volt dolgozni, cserélni kellett a talajt, erősebb töltéseket kellett építeni, ráadásul a legnagyobb vasúti híd süllyedni kezdett…

A kaposvár–fonyódi vonalon csak 1896 nyarán indult meg a forgalom.