A kiegyezés körüli években mindenki tudta, hogy végre ki kellene törni abból a zsibbadtságból, ami valósággal megbénította Somogyot. A kaposváriak elsősorban a vasúttól remélték, hogy kimozdítja dermedtségéből a még mindig álmos és csendes városkát. Roboz István szerkesztő éppen a vasutak hasznáról szólva fejtette ki lapjában, hogy „az elszigeteltség a mai világban egy a butasággal, a hátramaradással és koldussággal”. (Somogy, 1868. szeptember 1.)

Mérey Károly főispán már 1861 végén tervbe vette, hogy a boglári vasútállomástól szárnyvonalat kellene építeni a megyeszékhelyig, 1869-ben pedig Jankovich László főispánt foglalkoztatta komolyan egy Kaposvár és Boglár között építendő lóvasút (!) ötlete. Kaposvárnak ebben az időben még nem volt vasútja, nem úgy Boglárnak, hiszen a megye első vonala, amelyet 1861-ben nyitott meg a jeles vasúttársaság, a Déli Vasút, a Balaton somogyi oldalán végighaladva kötötte össze Budát Nagykanizsával. A „magyar tenger” és a somogyi székváros között viszont még csak közúton lehetett közlekedni, ami esőzések után nem volt éppen leányálom… „Ha figyelembe vesszük – írta a „lóvonatú vaspálya” tervéről a korabeli sajtó –, hogy a székvárosnak egyik főbb közlekedési vonala a kaposvár–boglári, melyen a teherhordás szüntelenül foly a vasútállomáshoz, s éppen ezen útvonal a legelhagyatottabb, biztonság nélküli, annyira, hogy sokszor az üres kocsit is alig lehet vontatni – könnyű a számítás, hogy e vonalnak kiépítése nemcsak általános rokonszenvvel találkozik, hanem nagy jövedelmet is fog hozni a vállalkozóknak. Kívánjuk, hogy a terv ne csak papíron maradjon, hanem közép Somogy megye nagy érdekében ki is legyen vive.” (Somogy, 1869. február 16.)

Egy hagyományőrző budapesti lóvasút

Abban az időben már két vasútvonal is érintette a megyét, hiszen a kiegyezés után a pécs–barcs–murakeresztúri vasút is megnyílt. Vonatok tehát már jártak a megye két szélén, de nem sok köszönet volt benne, mert a forgalmat szinte elszívták a belső területek, így Kaposvár elől. A vármegyét két oldalról keretező és Kaposvár gazdasági életét jószerével mozdulatlanságra kárhoztató „aranyabroncsot” (Roboz István lapszerkesztő nevezte így), amelyet a Balaton és a Dráva mellett húzódó vaspályák feszítettek Somogyország köré, végül az 1870-es évek elején megépült duna–drávai vasútvonal törte szét.

A Balatont pedig 1896-ban kötötte össze vasút – igazi vasút – Kaposvárral. Mégis kár, hogy a lóvasút tervéből nem lett semmi…