A temetők és a köztéri szobrok sorsában egy mozzanat biztosan közös Kaposváron: a vándorlás. Számos szobrot mozdított ki ugyanis véglegesnek szánt pozíciójából a településrendezés kényszere, a városszépítés szándéka, nemritkán csupán a politikai akarat.

A Fő utcán – valószínűleg a gyakori pestisjárványok miatt, fogadalomból – felállított barokk Szent Rókus-szobrot, amelyet 1766. május 7-én áldott meg Györe István esperesplébános, 1881-ben városrendezési okokból a Deák térre (a későbbi Petőfi térre) vitték át. Az 1910-es években az Arany János térre vezetett az útja, hogy hat évtizeddel később a Szent Margit-templom mellé költözzön. S a meglepő újabb fordulat: 1997 őszén visszakerült az Arany János térre.

1770 táján készült el a rokokó Mária-oszlop. Akkor a toponári Festetics-kastély udvarát díszítette, de a kert parcellázása miatt több mint két évszázad múltán, az 1970-es években Kaposvár főterére, a plébániatemplom elé helyezték át.

Nepomuki Szent János szobra

Nepomuki Szent János mészkő szobra (Hoss József nagyprépost, egyháztörténész szerint 1736 körül választhatták meg őt Kaposvár védőszentjének) szintén sok viszontagságot élt át az elmúlt évszázadokban. Amúgy ez a város második legidősebb szobra, hiszen 1742-ben készült. A barokk alkotást a későbbi Szent János, majd Széchenyi téren (a mai Berzsenyi utca elején) 1766-ban elkészült Nepomuki Szent János-kápolnába vitték át, s itt élte túl az 1802-es nagy tűzvészt. A 19. század közepén azonban lebontották a kápolnát, s a szobor a téren fúrt kút közelében kapott helyet, 1869 nyarán pedig egy Kaposi Illés nevű fiatalember orvul befestette. A parkosított Széchenyi térről 1942-ben (más adatok szerint már 1932-ben) a plébánia kertjébe hozták át, ahonnan 1989-ben vitték el a nagytemplom délnyugati sarkához.

A régi szobrok közül sokáig csak a „Gugyuló Jézus” helye tűnt biztosnak – 2003. június 4-ére virradóra azonban a kaposváriak szívéhez igencsak közel álló szobrot ellopták! Az egész város aggódott a különleges alkotásért, szerencsére a rendőrség még abban a hónapban előkerítette. Régi helyére, az üveglapos oszlopba a szobor másolatát tették vissza, míg az eredetit, amelyet restauráltak is, biztonságba helyezték. Bölcs döntésnek bizonyult, mert 2006 februárjában a másolatnak szintén lába kelt… (Szerencsére ezt is megtalálták a rendőrök.) Az eredeti szobrot a városháza lépcsőpihenőjében állították ki egy üvegvitrinben.

Ezzel persze korántsem értünk a végére vándorló szobraink számbavételének. A 44-esek obeliszkje és a Lányi Dezső által megformált Rippl-Rónai-szobor éppúgy közéjük tartozik, mint Bors István Alakoskodója – nem is beszélve a 20. század politikai rendszerváltozásai során odébb tessékelt, eltávolított vagy egyenesen megsemmisített műalkotásokról…