Amint nőtt a város, egyre többen látták be, hogy milyen fontos feladatot teljesítenek a tűzoltók. (A belátás képességét persze erősen fejlesztették az ismétlődő tűzesetek.) 1897-ben a város első gyári tűzoltósága is megalakult – kell-e mondani, hogy a cukorgyárban –, 1904-ben pedig katonai tűzoltószázadot állított fel a helyőrség. A városi lánglovagok szénája azonban nem állt a legjobban: a századvégen alaposan megfogyatkozott az önkéntes tűzoltók száma (pedig addigra már túltették magukat a lelki válságon, amelyet gyújtogató szaktársuk okozott), s a felszerelések, amelyeket évek óta nem újítottak fel, jószerével használhatatlanok voltak. Az sem sokat segített, hogy 1898-ban megszervezték a tűzoltózenekart.

Szabados Imre

A megújulás Szabados Imre (1861–1914) gyógyszerész nevéhez fűződött, akit az 1901. június 15-én tartott rendkívüli közgyűlésen választottak meg a kaposvári önkéntes tűzoltóegylet parancsnokává. A nagy tekintélyű és keménykezű vezető hamarosan átszervezte és modern felszerelést vásárolva korszerűsítette a jeles intézményt. (Úgy látszik, a patikusok saját hivatásuk mellett nem csak festőművésznek voltak alkalmasak Kaposváron.) Szabados úr „időnkint talán komikusan hatott a tűzoltó-főparancsnoki fényes sisakban és egyenruhában való megjelenésekor, alapjában véve azonban egy önzetlen, a város érdekében minden áldozatra és tettre kész polgára volt a városnak”. (Fekete Gyula: Az ötven év előtti Kaposvár és fellendülésének korszaka. Kaposvár, Új-Somogy Ny., 1929. 55. o.) Szabados (Steiner) Imre egyúttal Somogy vármegye és Kaposvár rendezett tanácsú város tűzrendészeti felügyelője is volt, a megyei szövetség ügyvezető alelnöke, az országos szövetség előadója, majd szakképviselője.

A 20. század elején már nyugodtabb mederben folyt a korábban néhány „forró” pillanatot is átélt kaposvári tűzoltóság élete. 1905-ben azt ünnepelte az önkéntes tűzoltótestület – mégpedig a városháza dísztermében! –, hogy megtartotta a tízezredik éjszakai őrséget. 1907. május 1-jével a hivatásos tűzoltóság is létrejött: e naptól tizennégy profi tűzoltó teljesített szolgálatot Kaposváron az önkéntes egyesület mellett. Az önkéntesek és a hivatásosok közös főparancsnoka természetesen Szabados Imre volt.

A mentőszolgálat, a betegszállítás feladatát szintén a tűzoltók kapták meg, cserébe viszont 1911-ben felmentették őket az utcák öntözésének és seprésének néhány éve szintén rájuk testált kötelezettsége alól. Ekkorra viszont már elköltöztek Teleki utcai tornyos épületükből…