A főtéri Erzsébet Szálló helyén hajdanán Kohn Bernát rőföskereskedő zsúpfedeles házacskája állt. Kohn úr 1842. október 12-én (emléktáblája szerint 9-én) született kisfiát Kónyi Manó néven ismerte meg az ország.

A kis Manó Pesten és Bécsben folytatta középiskolai tanulmányait. A pesti német nyelvű gimnázium tizenhét éves tanulója volt, amikor egyik tanára megismertette vele a gyorsírás tudományát. A fiú olyannyira elemében érezte magát ezen a területen, hogy hamarosan már a gyorsírás egyik atyjával, a német Wilhelm Stolzével is levelezett – persze ugyanezzel a módszerrel… Kónyi még nem volt húszéves, amikor barátjával, Fenyvessy Adolffal együtt az országgyűlés munkáját segítette gyorsíróként. Ekkor és a következő években is sikeresnek bizonyultak, így az 1865 decemberében összeült országgyűlésen őket bízták meg az állandó gyorsíróiroda megszervezésével. Az 1868-ban állami hivatallá alakult irodát is Kónyi és Fenyvessy vezette.

Kónyi Manó

Kónyi Manó, akit a Somogy című hetilap 1869-ben a kaposvári izraelita ifjúság „díszének” nevezett, viszonylag fiatalon, 1885-ben vonult nyugalomba. (Azt mondják, a hivatal megszervezésével és irányításával járó nehézségek nagyon megviselték.) „A képviselőház is, a főrendiház is nyílt ülésen a legmelegebb elismerés mellett szavazta meg részére a teljes nyugdíjat, és a napilapok külön cikkekben méltatták elévülhetetlen érdemeit.” (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 186. o.) A gyorsírás szakirodalma és a magyar történetírás is sokat köszönhet neki: ő alapította – egy időben szerkesztette is – a Magyar Gyorsíró című szaklapot, s hatalmas munkát végzett azzal, hogy összegyűjtötte, kommentálta és hat kötetben kiadta Deák Ferenc beszédeit. Egy névtelenségbe burkolódzó kortársa azt írta róla, hogy „a legkiválóbb emberek egyike, akiket valaha ismertem. […] Állásánál, összeköttetéseinél, szerzett érdemeinél fogva bőven lehetett volna kitüntetésben része. Soha semmit sem fogadott el; beérte a nagyok megtisztelő barátságával s az irodalmi névvel, amit kiérdemelt.” (Somogyvármegye, 1911. április 30., 7. o.)

Kónyi Manó kaposvári emléktáblája

Az 1917 decemberében Budapesten elhunyt Kónyi Manó tiszteletére 1924. június 1-jén emléktáblát lepleztek le a kaposvári Erzsébet Szálló falánál. Az avatóbeszédet dr. Baránszky Gyula, a Magyar Gyorsírók Társaságának alelnöke tartotta, és dr. Vétek György polgármester is felszólalt az ünnepségen. Délután a városháza nagytermében díszülésen méltatták a munkásságát, s a főgimnázium épületében rendezett gyorsíróversenyt szintén erre az alkalomra időzítették. A viadalon Budapest, Debrecen, Eger, Pécs és Kaposvár legjobb gyorsírói vettek részt.