A 19. század elején a tüzek oltására a lakosságot rendelték ki Kaposváron, akár kényszerrel is, s 1852-ben a helyi céheket szintén kötelezték, hogy vegyenek részt a védekezésben. Az első kis tűzoltószertár a főtéri katolikus templom mögött állt.

Noha a Bárány Gusztáv polgármester elnökletével 1875-ben zászlót bontott önkéntes tűzoltóegylet átélt néhány kritikus időszakot, a kilencvenes évek elejére rendezni tudta a sorait. A Teleki utcában 1891. március végén megkezdték az emeletes tűzoltószertár építését, augusztusra állt is a jellegzetes torony, és október elején már ott tartották az őrséget. Az egyik helyi lap azonban az építkezésnek sem a tempójával, sem az eredményével nem volt elégedett – nehezményezte, hogy a toronyból leselkedő tűzvigyázók elől a vármegyeház és a főtéri gimnáziumépület is elfogja a kilátást –, sőt Németh Ignác polgármester is megkapta a magáét az újságírótól: „Soká állott nyersen, csonkán az a fal, elannyira, hogy a főépület el is unta mellette az álldogálást, s egy szép reggelre bedőlt, minélfogva a közönségnek is nagy ideje volt töprenkedni azon, vajon torony lesz-e hát az, vagy mi. […] A publikum pedig kitartóan találgatta, vajon elkészül-e valaha, vagy talán így van készen, s így szép, mert hiszen a mi polgármesterünk páratlan ízlése éppen abban kulminál, hogy az a szép, ami nem kész… Azt, hogy torony legyen, senki se hitte, mert hát minek is oda a torony, melynek a tetejéről is csak azt a tüzet látja meg a tűzoltó, melyet az Iszák tetején gyújtanak […]. De hát akárhogy áll a dolog, mi azt hisszük, hogy az erkély arra való, hogy az őrszem ott posztírozhasson; s mivel belát onnan a »Martonhoz« [ti. a Marton-féle vendéglőhöz], mindig bekiálthat a városházára, hogy – frisset csapoltak!” (Kaposvár, 1891. augusztus 16.)

A volt tűzoltószertár

A tűzoltók épülete eredetileg a kétszintes Teleki utcai szárnyból és a háromszintes saroktoronyból állt. A földszinten helyezték el a tűzoltószertárt, az emeleten pedig a laktanyát alakították ki. A nyolcszögletű tornyot a harmadik szinten kémlelőerkély vette körül – hajdanán innen ellenőrizték a várost, nem repül-e fel valahonnan a vörös kakas. A későbbi Múzeum utca felőli oldalon voltak az istállók, ahol az egylet lovait tartották.

A sajátos külsejű épület – a kritikus hangok ellenére – jól szolgálta a várost és lakóit. A tűzoltók ugyan hamarosan elköltöztek innen, de a zeneiskola, majd az evangélikus egyház is itt lelt otthonra a 20. század első évtizedeiben.