A Róma-hegy alján, a város egykori határában, a Béla király és a Csalogány utca sarkán áll az a három méter magas, cseréppel fedett, nyeregtetős, téglából készült oszlop, amely a város legkorosabb köztéri szobrát őrizte évszázadokon át. Régebben a szőlőbirtokosok és a vincellérek szüretek idején kimeszelték és virággal díszítették fel a képoszlopot.

Az építmény felső részén, egy íves záródású fülkében üvegajtóval lezárt fadobozt helyeztek el, benne pedig egy fából készült szobrot. A kicsiny, alig harminc centiméteres barokk műalkotás, amely a tövissel megkoronázott, összekötözött kezű Krisztust ábrázolja, a helyi népnyelvben „Gugyuló Jézus”-ként ismeretes. A kis építmény felirata a Megváltóhoz fohászkodó ember sóhaja: „Jézus, segíts”. A barokk kort idéző képoszlopon az évszám is olvasható: 1721.

A szobor keletkezésének pontos körülményeit azonban homály fedi. Kaposvár egyik legkiválóbb plébánosa és egyházkrónika-írója kénytelen volt megállapítani: „Többet nem is tudunk róla. Semmiféle hagyomány nem vet fényt eredetére vagy sorsára.” (Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 94. o.)

A szobor onnan kapta a nevét, hogy ismeretlen művésze a látszólag guggoló helyzetben pihenő Jézust formázta meg. A Megváltó kaposvári szobra azonban nem guggol, hanem egy kövön vagy kis széken ül. Az ábrázolást minden valószínűség szerint a közkézen forgó fametszetek vagy a körmenetek és a dramatizált passió-előadások ihlették, azaz a késő középkori és a barokk kori népi jámborság művészete és irodalma. A Szentírásban ugyanis nem szerepel, hogy a megostorozott és kigúnyolt Jézus a kereszthordozás előtt egy kövön pihent volna meg.

A szobor azt a kort is jelképezi, amikor a török uralom és a hódoltság megszűntét követő zűrzavaros negyed évszázad után újjászületett Kaposvár. Az 1715-ben megalapított kaposvári plébánia első plébánosa, Vörös József Gábor 1738-ig töltötte be ezt a tisztséget, tehát a Jézus-szobor keletkezésének idején ő pásztorolta a híveket. Származására nézve nemesember volt, akit paptársai is nagyon megbecsültek. A békességet kedvelő plébános maga is a szőlőtulajdonosok közé tartozott; elképzelhető, hogy ezért fordult a figyelme a várost övező szőlők és az ott dolgozó emberek lelki szükségletei felé.

A „Gugyuló Jézus”-szobor azonban több viszontagságot élt át az ezredforduló után, mint a megelőző csaknem három évszázadban. Bekerült a rendőrségi jelentésekbe, és – számos kaposvári szobortársához hasonlóan – a költözésre is rákényszerült…