A hivatalos propaganda természetesen azt igyekezett bizonygatni, hogy a szabadságharc veresége után Kaposváron is rendben mennek a dolgok. A kaposváriaknak ezért 1850 augusztusában nagy pompával kellett megünnepelniük az uralkodó születésnapját. A megye vezetői semmit nem bíztak a véletlenre, s már előző nap elrendelték a vármegyeháza és a város kivilágítását. Az abszolutizmus korának leglátványosabb kaposvári közéleti eseményére azonban 1852 nyarán került sor, amikor a magyarországi körutazáson levő Ferenc József Somogy megye székvárosát is meglátogatta.

Előzőleg persze Somogyba is bizalmas leirat érkezett a soproni kerület királyi biztosától (a megye akkoriban közigazgatásilag odatartozott), aki elrendelte: „Őfelsége a legpompásabb fénnyel és dísszel fogadtasson mindazon helyeken, ahol keresztülutazik vagy megállapodását tartja”. (Dobai András: Somogy vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában, 1849. január – 1865. szeptember. Kaposvár, S. M. Levéltár, 1989. 41. o.) A leirat – ki nem mondva, de nyilvánvalóan a Kossuth-kultuszra utalva – azt is a lelkére kötötte a hivatalnokoknak, hogy ne viseljenek körszakállt…

A fiatal Ferenc József

A császár 1852. június 28-án érkezett meg Kaposvárra; Pécs felől jött, Szentbalázs érintésével. Ez alkalomból persze ismét kivilágították és fellobogózták a somogyi székvárost. A lakosság hódoló küldöttségét Schrőder József bíró vezette, az uralkodót a város nevében Tallián Lázár esperes üdvözölte, fogadtatásán ugyanakkor a helyi közigazgatás számos vezetője betegségére hivatkozva nem vett részt. (Meglehet, hogy ragályos volt a két évvel azelőtt kezdődött köhögés…) A császár másnap misét hallgatott, s elutazása előtt megszemlélte a hivatalokat.

Az éjszakát a megyeháza vastag falai között töltő uralkodó a rendkívüli biztonsági intézkedések miatt persze csupán az alattvalói hódolat jól előkészített megnyilvánulásaival találkozhatott. Akárcsak a körút többi állomásán. Utóbb tett megjegyzéseiből viszont arra lehet következtetni: számára is elárult valamit a magyarországi közhangulatról, hogy a lakosság érdeklődése mindenütt feltűnően mérsékelt volt.

Egy jó tollú kortárs így emlékezett meg a császár kaposvári látogatásáról: „Itt, mint mindenütt, a nemesség távol tartotta magát a látványosságok és tüntetésektől, és csupán a kíváncsi tömeg futott össze és a szokásos »Éljen« kiáltások nélkül szemlélte a dolgokat. Az ily csendes fogadtatás sokkal inkább megismertette ő Felségével a dolgok állását, mint mindaz, miről a hódolatteljes lapok tudósítottak.” (Bergel József: Kaposvár 40 év óta. Kaposvár, 1877. 35. o.)

Sok idő eltelt még, mire a szabadságharcot eltipró uralkodóból „Ferenc Jóska” válhatott…