Az 1902. nyári első és 1909. őszi második Ady-látogatás emléke szerves részévé vált Kaposvár kulturális hagyományának. Ezt erősítendő (és persze a „reakciósnak” számító utcanév lecserélésének céljával) a Korona utca nevét Ady Endrére változatták 1946 áprilisában. 1950 őszén a folytatásában levő Vár utca is hasonló metamorfózison esett át – tehát Ady Endre utcává alakult – a városi tanács végrehajtó bizottságának jóvoltából. (Legalábbis bő két évtizedre.)

Szintén a második látogatást idézi, hogy 1977. november 20-án, a költő születésének centenáriuma alkalmából a Kapos Szálló homlokzatán leleplezték Ady Endre emléktábláját, Weeber Klára szobrászművész alkotását (Radnai Jenőné, a Kaposvári Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott avatóbeszédet), s hogy csaknem három évtized múlva a Kaposvár Polgáraiért Egyesület is állíttatott egy emléktáblát az egykori Korona Szálló épületén. A 2006. január 27-én felavatott tábla Gschwindt András munkája.

A 2006-ban felavatott emléktábla

2010. szeptember 3-án ugyancsak a szálló előtt leplezték le Gera Katalin és Csernák Máté Ady Endre és Rippl-Rónai József 1909. november 7-i találkozását megörökítő szoborcsoportját, 2016. május végén pedig a Rippl-Rónai Látogatóközpontban mutatták be a festő Ady Endrét ábrázoló, Erdélyből előkerült pasztellképét, amelyet egy magángyűjteményben fedezett fel Horváth János Milán, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum művészettörténésze.

Úgy tűnt, hogy a helyi irodalombarátok lelkéhez – már az 1909 őszén tartott előadás fogadtatása is tanúskodik róla – valóban közel férkőztek az új idők új dalai. De vajon hogyan érintette meg Adyt ez a második látogatás? Ittléte alatt készült s a Nyugat című folyóiratban november 16-án megjelent verse – a Kisvárosok őszi vasárnapjai – arról tanúskodik, hogy ezúttal is megfogta Kaposvár hangulata, bár amit benyomásairól leírt, az most sem volt hízelgő a városra nézve: a nagyvárosi környezethez szokott költő úgy érezte, hogy a Kapos mentén az álmosság és eseménytelenség világába csöppent.

Vajon melyik volt a századelő kaposvári kultúrájának igazi arca? A számos kortárs által ünnepelt lendületes fejlődés vagy az Ady által érzékelt – visszafogottság?