A reformkorban egyértelműen a polgárosodás útján járt a külső képét tekintve félig-meddig még mindig falusias Kaposvár. A megyeszékhelyhez illő kulturális tevékenység – és természetesen a közigazgatási feladatok ellátása – ebben az időszakban már lehetetlen volt nyomda nélkül. Az első ilyen műhelyt az 1830-as évek elején állították fel a mezővárosban.

„Tudván azt, hogy Tekéntetes Nemes Somogy Vármegye Könyvnyomtató Intézettel szűkölködik, ami pedig egy Nemes Vármegyének elkerülhetetlen szükséges; bátorkodom a Tek. Ns. Vármegyének alázatos ajánlásomat kegyes Színe elejbe terjeszteni” – írta Perger Sándor szombathelyi nyomdász 1832. november 7-én a vármegye vezetőinek. (Mautner József – Farkas Béla: Kaposvár nyomdái, 1832–1976. Kaposvár, Somogy M. Nyomdaip. Váll., Somogy M. Tanács V. B., 1976. 9–10. o.) A jelentkező, akinek már az édesapja is ezt az ipart folytatta, jó benyomást kelthetett, mert a Czindery László alispán elnökletével tartott novemberi megyegyűlés a vármegye nyomdászává fogadta Perger urat. Fizetését azonban csak a következő évben állapították meg: eszerint 320 ezüstforint és nyolc öl fa járt neki évente. Az első kaposvári tipográfus, aki 1832-től 1836 februárjáig vezette Fő utcai – megyeházi – nyomdáját, mint pécsi nyomdabérlő hunyt el 1858. március 31-én.

Mautner–Farkas: Kaposvár nyomdái, 10. o.

Végül is nem sokáig volt nyomdász Kaposváron Perger Sándor, legfőképpen azért, mert a „Nemes Vármegye” kifogásokat támasztott a működésével szemben. Többször figyelmeztették, hogy pontosabban és jobban dolgozzon, sőt még „kicsapongó és botránkoztató” életmódját is a szemére vetették… Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a vármegye első nyomdásza (és aztán a következő is) meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben volt, és számos kötelessége nemigen állt arányban bőségesnek nem mondható javadalmazásával. Mindez aligha fokozta hivatali munkája iránt érzett lelkesedését…

A menesztett és Szekszárdra távozott Perger utódjaként a huszonkét éves pécsi Knezevich Lajos folytatta a nyomdászmesterséget Kaposváron – ő már huszonhárom hosszú esztendőn át, egészen az 1850-es évek végéig. Nem éppen szívderítő dolog, de Knezevich, a második kaposvári nyomdász 1890 őszén a pécsi szegényházban fejezte be az életét.

Perger Sándornak viszont némi elégtételt szolgáltatott a kései utókor, hiszen a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat 1982. október 14-én nívódíjat alapított az emlékére…