Az 1880-as években újra napirendre került a kaposvári gimnázium továbbfejlesztése, amely már megkapta a hat osztályt, megkapta az állami támogatást is, de még mindig nem volt főgimnázium. Ismét a politikai körökben nagy befolyással bíró Somssich Pál sietett szeretett iskolája segítségére, annak ellenére, hogy 1879 óta már nem volt tagja a gimnázium igazgató választmányának. 1884. január 23-án a gimnázium nyolcosztályossá bővítése érdekében interpellált az országgyűlésben, s február 19-én az ő közbenjárására – és az 1883. évi XXX. törvénycikk, a középiskolai törvény alapján – rendelte el Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a VII. osztály megnyitását. A győri tankerületi főigazgatóhoz intézett miniszteri leirat így fogalmaz: „Tekintettel azon fontos szerepre, melyet a kaposvári gimnázium az ottani vidék kulturális érdekeiben gyakorolni hivatva van, elhatároztam e tanintézet teljessé emelését, éspedig akként, hogy a VII-ik osztály már a jövő tanévvel megnyittassék.” (Bécsy Márton – Prilisauer Adolf: A Kaposvári M. Kir. Állami Főgimnázium története, 1806–1895. Kaposvár, Hagelman K., 1896. 82. o.)

Lenner Emil igazgató

Dr. Miklós Endre, a gimnázium krónikása egy évszázad múltán így értékelte a tanintézet történetében új korszakot nyitó átalakulást: „A város polgárainak szemében emelkedett az iskola tekintélye. Ettől kezdve számították a szó igazi értelmében gimnáziumnak.” (Iskolai Szemle, 1983/4. szám, 73–74. o.)

A főgimnáziummá fejlesztés utolsó lépéseként az 1885. május 18-án kelt miniszteri rendelettel a VIII. osztály felállítására is engedélyt kapott a kaposi középiskola. Ez egyben azt jelentette, hogy az érettségi vizsgáztatás és az érettségi bizonyítványok kiállításának jogával is felruházták a nyolcvanadik évében járó somogyi tanintézetet. Ekkor már Lenner Emil volt az igazgató, aki 1884-től 1889-ig irányította az intézmény pedagógiai munkáját.

Az első érettségi vizsgákat 1886 júniusában szervezték meg Kaposváron; ebben az évben tizenegy diák szeretett volna okmánnyal igazoltan is éretté válni a vármegye székvárosában. Az írásbelit tízen teljesítették, a szóbelin azonban, ahol Mészáros Nándor, a pécsi tankerületi főigazgató viselte az elnöki tisztséget, csak hatan mentek át. Azt is meg kell mondani, hogy jeles minősítéssel senki sem érettségizett közülük, s a jót is csak ketten érték el. A magyar írásbelin az alábbi tételek közül kellett választani a felnőttkor küszöbén toporgó növendékeknek: „Lehet-e valaki szerény állásában is derék hazafi?”, „Párhuzam az eposz és dráma közt” és „A mohácsi veszedelem okai és következményei”. Minden diák a harmadik tételt választotta…