1884. március 17-én Németh Ignác polgármester vezetésével kaposvári delegáció látogatott Budapestre, hogy köszönetet mondjon a vezető politikusoknak a gimnázium fejlesztéséhez nyújtott segítségért. Az érdekes útról több tudósításban számolt be a megyeszékhelyen megjelenő hetilap:

„A kaposvári küldöttség, mely a gymnasium nyolc osztályra emelését ment megköszönni Trefort Ágoston közoktatásügyi, gr. Széchényi Pál földmívelésügyi miniszternek […], kifejezte a székváros közönségének meleg köszönetét írásban s a polgármesternek figyelmet lekötő, valóban szép beszédjeiben. Trefort őexc[ellenciá]ja hangsúlyozá többek közt, hogy a gymnasium szellemi betetőzése csak idő kérdése volt, s örömmel teljesíté kötelmeit, de mégsem fejezte be; most azon lesz, hogy a kaposvári gymnasium az ország minta-elsőrangú 8 osztályú gymnasiumai közt foglaljon helyet. Kilátásba helyezé az országos érdemű, tudós miniszter […], hogy még meglátogatja Kaposvárt. […] Megyénk egyik külföldön tartózkodó fiának […] is tett némi szolgálatot: a küldöttség testületileg kérte meg Trefort miniszter urat, hogy a müncheni festészeti akadémiába felvett Rippel József tanulót ösztöndíjban részesítse. A miniszter megígérte, hogy gondoskodni fog róla.” (Somogy, 1884. március 25.)

Gróf Széchényi Pál

„Délután 5 1/2 órára miniszteri ebédre voltunk hivatalosak – írta Roboz István lapszerkesztő, a kaposvári küldöttség egyik tagja. – Gr. Széchényi Pál őexcellentiája volt a házigazda. […] Három felköszöntés elhangzott, gr. Széchényi Pálé, Trefort Ágostoné s az enyém, midőn a polgármester már jó ismeretségben levő pezsgőspoharát megragadta, s annak összes drága gyöngyeit »bekebelezte« Tisza Kálmán tiszteletére, mondván a többek közt, hogy habár echt 48-as volt egész életében (Tisza Kálmán kék szemüvege alatt erre olyan laposat pislantott, hogy szinte öröm volt nézni), azért egész tisztelettel meghívja őexcellentiáját mint Kaposvár polgármestere a tavasszal itt tartandó protestáns gyűlésre mint főgondnokot. Nagyobb pompával, fénnyel fogadhatták máshol – hangsúlyozá a szónok –, de melegebb vendégszeretettel Magyarország ministerelnökét sehol. Zajos éljenzés fogadta a felköszöntést, s a kegyelmes úr szívesen köszönte meg a meghívást. »Ha körülményeim engedik – mondá –, elmegyek.« Hozza Isten a kuruc táborba.” (Somogy, 1884. április 1.)

A „generálisnak” is becézett Tisza nemcsak elfogadta a meghívást, de – 1884. június végén – el is jött Kaposvárra.