A világháborús vereség sokkját tetézte, hogy az évtized végén kirobbant forradalom diktatúrába torkollott, aztán következett az országot alapjaiban megrengető trianoni diktátum. Ebből a kátyúból Kaposváron dr. Vétek (1934-től: Kaposváry) György polgármestersége alatt kellett megtalálni a kiutat. Az ő kezébe akkor került a kormányrúd, amikor egy ötéves „interregnum” után 1922-ben végre megszilárdult a városvezetés. Feltűnően modern ötletekre épültek ezek a nem is sikertelen kitörési kísérletek: valódi iskolavárossá tenni Kaposvárt, felkarolni a Virágos Kaposvár mozgalmat, parképítésekbe fogni, új alapokra helyezni a közlekedést, megerősíteni az idegenforgalmat, tovább éltetni a tudatos városfejlesztés Németh István-i hagyományait. Felépült a polgári fiúiskola, a leánygimnázium és a Városi mozi, s a kulturális életet az újjáalakult Berzsenyi Társaság mellett tudós pedagógusok is segítettek mozgásban tartani; olyanok, mint dr. Biczó Ferenc és dr. Merényi Oszkár. A fellendülésre azonban mind sötétebb árnyékot vetett a politikai jobbratolódás, s az újabb világégés is egyre inkább behálózta a kaposváriak életét. Ismét kiderült, hogy milyen könnyen szül diktatúrát a háború – az a háború, amely már nem csupán távoli csatatereken kívánt áldozatokat a kaposvári katonáktól, hanem a somogyi székvároson is átviharzott.