Rippl-Rónai József éppen Franciaországban volt feleségével, Lazarine-nal és nevelt lányával, Paris Anellával, amikor kitört a nagy háború. A franciák 1914. augusztus 1-jén elrendelték az általános mozgósítást, a nép felbolydult, és Józsi bácsi, aki már napok óta békésen rajzolgatott egy kis falu, Lazarine és Anella szűkebb pátriája, Issy-l’Évêque utcáin és kocsmájában, csaknem rajtavesztett. A falusiakban olyannyira felágaskodott a nemzeti érzés, hogy a magyar művészt osztrák kémnek nézték, és augusztus 3-án látványosan megpróbálták megrendszabályozni. Ez úgy történt, hogy ordítozva körülfogták, és ütötték-verték. A hazafiak egyike sajátosan értelmezte a francia egyenlőséget és testvériséget, mert szerinte a veszélyes külföldit úgy kellene felaprítani, hogy „mindenkinek legyen egy darab belőle”. Akadt, aki egyszerűen belerúgott, „de a lába ennek az embernek rövidnek bizonyult, és így nem volt túl erős a rúgása sem” – ahogy Anella utóbb józanul értékelte a történteket. (Rippl-Rónai emlékkönyv. Paris Anella visszaemlékezéseivel Rippl-Rónairól. Szerk. Horváth János. Kaposvár, SMMI, 2008. 63. o.)
Rippl-Rónai rajza a frontra induló francia katonákról
A festő valahogyan mégis megúszta súlyosabb sérülés nélkül, és hazaevickélt. Csodálatos módon alkotókedve sem hagyta el; jó néhány képet és sok rajzot készített a faluban, ahol (bár bezárkózva) további másfél hónapig maradt – egyebek mellett a lincselési kísérletet is megörökítette. Szeptember 20-án azonban jelentkeznie kellett Mâconban, a prefektúrán, ahol elvették az iratait, és mint a franciákkal hadban álló ország polgárát, internálták.
Néhány hónapon át még egy olcsó szállodában lakhatott, de a biztonság kedvéért – hogy ne szúrjon szemet a vérmesebb francia patriótáknak – rövidre vágatta a haját, beszerzett egy ácsnadrágot, egy francia munkássapkát és egy malaclopó köpenyt. Később városról városra terelték sorstársaival együtt, végül egy kolostorépületben tartották fogva. „Feleségem és lányom folyton velem utaztak, dacára, hogy ők szabadok – írta haza öccsének, Lajosnak. – Azonban panaszkodnak, hogy a városban (Le Puy) lakni nem lehet, rossz, dühös emberek lakják. Ha megengedik, akkor be fognak ők is jönni a fogházba, mint önkéntes foglyok. […] Szerencsére most egy jobb érzésű igazgatónk van, az előbbi revolverrel fenyegette az embereket, és állandóan sípjelzéssel hívott, mint a kutyákat szokás. Kutyavilág van itt, és kegyetlenül bánnak velünk, akik semmit sem csináltunk.” (Horváth János Milán: Rippl-Rónai az első világháborúban. Kaposvár, Rippl-Rónai M. Hat. V. Múz., 2014)
Az ötvenhárom éves festőt végül orvosi igazolással engedték el, feltételezve, hogy már nem jelent túl nagy veszélyt Franciaországra. 1915. február 28-án vonaton jutott át a határon, és Svájcon keresztül ért haza.