A 15. század történetét is végigkísérő és az 1500-as évek elején tovább folytatódó jogi és politikai küzdelmek, a Kapos-völgy birtokosai közötti viszálykodások, erőszakoskodások időszakát drámai akkordokkal festette alá a török ágyúszó… 1524-ben, amikor utód nélkül meghalt Újlaki Lőrinc herceg, aki a kaposújvári váruradalom fele részét birtokolta, az örökségre pályázó felek mégis megkezdték, helyesebben a közeledő összeomlás árnyékában is folytatták a pereskedést. A hivatalos eljárásban persze mindig igen nagy szerepet játszottak a jogbiztosító oklevelek; megesett, hogy a vitázók közül a gátlástalanabbak megpróbálták elrabolni vagy legalább elpusztítani ellenfeleik okiratait.

Buda látképe

A Szerdahelyiek harci kedvét az is felszította – most nem a török, hanem a rivális birtokosok ellenében –, hogy Újlaki Lőrinc özvegye, Magdolna asszony (akkor már Móré László felesége) a Tóti Lengyel családnak adta el a Kaposújvár várához tartozó birtokok fele részét. 1542 végén tehát a Szerdahelyi Dersfy és a Tóti Lengyel család között is megindult a per a kaposújvári uradalom birtoklásáért. A Szerdahelyieknek mindenekelőtt azt kellett bizonyítaniuk, hogy rajtuk kívül álló okból megsemmisültek az iratok, amelyek a birtokhoz fűződő jogaikat igazolták. Valóban így történt: Szerdahelyi Dersfy Miklós az okmányokat még évekkel korábban Miller Erhard budai polgár házában helyezte el. Sajnos azonban a mohácsi csata után, amikor a törökök először szállták meg Budát, a felgyújtott városban a szóban forgó oklevelek is elégtek… Ezt végül több tanú is igazolta.

Azok a tanúk viszont nem jutottak el Somogy vármegye hatósága elé, akik 1543. július 1-jén Somogyszentpálnál már menekülőkkel találkoztak. Mi tagadás: nemcsak a tanúk fordultak vissza a török portyák hírére, hanem az őket kísérő Szerdahelyi Dersfy István és testvére, Farkas is. A per további menetéről nem szólnak a források, de a vár és az uradalom egyelőre a Szerdahelyiek birtokában maradt. Az ostromra készülő török hadakat azonban nem érdekelték az oklevelek…