Még Ady Endre második kaposvári látogatásakor is csak egyemeletes volt a számos kulturális rendezvénynek otthont adó Korona Szálló, bár 1904-ben Tatár Gusztáv, az új bérlő három hónap alatt felújíttatta azt Lencz Sándor építésszel. (Tatár korábban a debreceni Bika Szálló tulajdonosa volt.) Ekkor angolvécéket is felszereltek a már meglehetősen elnyűtt, kormosnak és kopottnak leírt épületben. Megújult az udvari helyiség, a „téli kávéház”, az étterem, az összes bútort kicserélték, a tapétát egyenesen Bécsben készítették. „A szálló főbejárata ma vetekedik akármelyik világváros elsőrangú fogadójának előcsarnokával” – lelkendezett a Somogyi Hírlap újságírója a lap 1904. augusztus 14-i számában.

Tatár Gusztáv azonban nem elégedett meg ennyivel, és néhány év múlva – Edelényi (Himler) Dezső budapesti építész tervei szerint, Lamping Ádám kaposvári építész és fia, Lamping József kivitelezésében – teljesen újjáépíttette az öreg Koronát, amely 1913. július 22-én nyílt meg a vendégek előtt. „A gyönyörű új épület, melynek kettős homlokzata a Korona utcára és a Zárda utcára néz, hatvan modern vendégszobát foglal magában két emeletjén – írta 1913. július 23-i számában a Somogyi Hírlap. – A kényelmet szolgálja a központi fűtő- s a hideg- és melegvíz-berendezésen kívül a lakosztályok pazar kényelemmel történt választékos berendezése. Minden szoba pompás, a kilátás belőlük egyaránt kellemes Kaposvár város legforgalmasabb részére.”

Az immáron kétemeletes, sarokerkélyes szálló két éttermét télikert kötötte össze a kávéházzal, a Korona utcai oldalon pedig a Lőw-divatház rendezkedett be. A szecessziós stílusú szállónak továbbra is volt sörcsarnoka, az emeleten pedig a dísz-, illetve a tánctermet alakították ki. Természetesen villanyvilágítással szerelték fel a szállodát.

Akkor persze még nem villannyal világítottak – az 1860-as évek elején –, amikor Kund Jenő híres párbaját vívta a császári tisztekkel; legalábbis így beszéli el egy anekdota. (Ha hinni lehet az elbeszélésnek, alaposan ellátta a bajukat.) Később olyan „párbaj” is történt a Koronában, amely mind a lovagiasságot, mind a szabályokat nélkülözte: 1887 márciusában Gruber János országgyűlési képviselő lövöldözéssel – és hatalmas botránnyal – végződő összetűzésbe keveredett Csondor János lapszerkesztővel a fogadó sörcsarnokában. A háttérben mi más is állhatott volna, mint a politika – az a politika, amely az 1960-as években a szálló külsejét is szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatta…