Gróf Széchenyi István és Kaposvár kapcsolatát a politikus-polihisztor egyedülálló életművén kívül az alapozta meg, hogy édesapja, gróf Széchényi Ferenc a főispáni tisztséget töltötte be a vármegyében, s a családnak Somogyban is voltak földbirtokai.
Széchenyi István mindig tiszteletnek örvendett az amúgy Kossuth Lajost is nagy becsben tartó megyeszékhelyen. A reformkor derekán díszpolgárrá választották, s számos közintézményt is elneveztek róla. Az ő nevét viselte Kaposvár második kávéháza, az 1853-ban megnyitott Széchenyi kávéház éppúgy, mint az 1912-ben alakult Kaposvári Széchenyi Társaskör, a felső kereskedelmi iskola ifjúsági egyesülete, a főgimnázium 1920-ban zászlót bontott cserkészcsapata, s a Kaposvári Népfőiskolai Széchenyi Szövetség is, amely 1925 elején alakult meg a Turul Szállóban. A vármegye ugyanebben az évben úgy határozott, hogy a megyei múzeumot és a megyei könyvtárat is magában foglaló kultúrpalotát a Magyar Tudományos Akadémia száz éve történt megalapítására emlékezve gróf Széchenyi Istvánról fogja elnevezni. A kultúrpalota terve ugyan nem valósult meg, de a múzeum 1947-től egy rövid ideig valóban Széchenyi gróf nevét viselte. Ugyancsak Széchenyiről keresztelték el a donneri strandfürdőt, az új megyeháza éttermét, 1987-ben a kereskedelmi és vendéglátóipari iskolát s az Európa park mellett 2011-ben megnyílt, a vállalkozók tájékoztatásával foglalkozó programirodát is.
A Széchenyi-szobor
Mindemellett pedig tereket neveztek el róla, s az egyiken 1990. június 15-én a szobrát is felavatták. „A gondolkodó, a töprengő államférfit próbáltam megjeleníteni – mondta művéről az alkotó, Borbás Tibor. – Jelképnek szántam a két oroszlánfejet, ami a Lánchídra emlékeztet. Egyik keze, amit homlokához emel, géniuszára utal, nyugtalan másik keze a tett kifejezője.” (Somogyi Hírlap, 1990. június 16.) Az ünnepségen Takáts Gyula költő felolvasta Ő szólít című, erre az alkalomra írt versét, avatóbeszédet pedig dr. Kanyar József történész, a levéltár nyugalmazott igazgatója mondott. Kanyar (aki Széchenyihez hasonlóan a város díszpolgára volt) emlékeztetett Berzsenyi Dániel és „a legnagyobb magyar” kapcsolatára, s arra is, hogy Kaposvár „főutcája nevének visszaállításával a város belső sugárútjának végére helyezte át a megszűnt Széchenyi teret, s így most az új főutca összeköti a magyar reformkor két kiválóságának a szobrát: a Kossuth téri régi Kossuth-szobrot a századelőről és az új Széchenyi téri új Széchenyi-szobrot a századvégről”. (Somogyi Hírlap, 1990. június 23.)