Lövöldöző lapszerkesztők, korbácsos képviselők és más békés polgárok

1887. március 13-án, vasárnap a korbáccsal és ólmos végű bottal felfegyverkezett Gruber János, az érett és tapasztalt, 41 éves férfiú, Somogy vármegye érdemdús és ambiciózus országgyűlési képviselője elszánt arckifejezéssel benyitott a kaposvári Korona fogadó sörcsarnokába, italt kért magának, majd odalépett az asztalhoz, amelynél Csondor János, a Kaposvár című közéleti lap nálánál valamivel fiatalabb szerkesztője beszélgetett. Pár pillanat múlva már lendült is a korbács, és a csengő söröspoharak között az asztalra vágódott. A székén mindeddig jámboran üldögélő lapszerkesztő se volt rest: dermedtségéből felocsúdva „vadnyugati” sebességgel kapta elő a revolverét, és rálőtt támadójára.

 

Galimberti Alajos: Kaposvár látképe, 1881

 

Az első golyó Gruber bal füle mellett repült el, mire az botjával tüstént fejbe vágta a szerkesztőt. Rövid kézitusa következett, majd az újságíró újra tüzelt, de szerencsétlenségére – vagy talán szerencséjére – nem a képviselőt, hanem saját magát találta el: a lövedék eltörte bal kezének egyik középcsontját, s a mutató- és a hüvelykujj között távozott. Több lövés nem dördült, a bátrabb vendégek pedig kezdtek kimászni a sörcsarnok asztalai alól.

A két felfegyverkezett értelmiségi nézeteltérésének oka az a kommentár volt, amelyet Gruber parlamenti beszédéről – némely kétértelmű célzástól sem tartózkodva – Csondor lapja közölt. Gruberrel tehát a sörcsarnokban már másodszor történt meg, hogy „találva érezte magát”, pedig nem érte golyó, csak a dörrenés miatt néhány percig nem hallott a bal fülével. A revolvert Preiszner vendéglős vette el Csondor Jánostól, aki szintén nem sérült meg súlyosabban. Kéz- és fejsebét sikeresen kezelték a kaposvári orvosok.

Az nem derül ki az egykorú forrásokból, hogy volt-e folytatása a lövöldözésnek a bíróságon, bár felmerült a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése, és az a kérdés is, hogy „korbács- és botütéssel történt megtámadással szemben jogos-e a pisztollyali védekezés”. A következő években mindketten megbecsült polgárokként éltek a somogyi megyeszékhelyen. Csondor a város fejlesztése körüli érdemeiért kitüntetést is kapott, Gruber pedig utóbb írogatni kezdett. Noha több kötetben is foglalkozott a megye történetének érdekes epizódjaival és saját ifjúkori kalandjaival, a Korona fogadóban történt lövöldözésről mélyen hallgatott.

Roboz István hetilapja az esetet kommentáló írásában szomorúan állapította meg: „A czivilisátióban annyira mentünk, hogy mívelt egyének a fővárosban, vidékeken ököllel és karral, bottal és revolverrel, tehát hozzájok nem illő fegyverrel törnek egymásra. […] Mert a törvények által eléggé nincs megvédve az ember!” (Somogy, 1887. március 15.) Valóban: más hírlapíró is keveredett csetepatéba akkoriban Kaposváron…

 
Megosztás: