A török hódoltság megszűnése, a visszafoglaló háború, majd a Rákóczi-szabadságharc természetesen nem a somogyi közbiztonság megerősítésének irányában hatott. A lakosság egy része elmenekült, bujkált, a közigazgatás lassan épült ki, s a végvári katonák elbocsátása csak tovább rontott a helyzeten. Még a 18. század közepén is sok kívánnivalót hagyott maga után a közbiztonság: a nemesség a saját birtokain sem tudta fenntartani a rendet, s a vármegye nem volt képes garantálni a közutak biztonságos használatát. A megyei hajdúk kevesen, mintegy félszázan lehettek, ráadásul mással is kellett foglalkozniuk a rablók üldözésén kívül: hol díszőrséget adtak, hol fogházat őriztek. A vármegye vezetői ezért úgy döntöttek, hogy Somogyban is életre hívják a „pandúrságot”.

Pandúrok munka közben

A pandúrintézményt hivatalosan az 1766. április 29-én megtartott megyegyűlés hozta létre Somogyban, a negyvenfős egység székhelyéül Kaposvárt és Szigetvárt jelölve ki. Eleinte még csak „járőröző csapatnak” nevezték őket, a pandúr kifejezés az október 20-i közgyűlés jegyzőkönyvében szerepel először.

A Helytartótanács egyébként csak vonakodva engedélyezte a „pandúrság” felállítását; a Rákóczi-szabadságharc eseményeiből okulva úgy vélték, ajánlatos, ha a vármegyék nem rendelkeznek nagyobb létszámú fegyveressel. Ebben a kérdésben vélhetően a rablók is egyetértettek a Helytartótanáccsal, hiszen a pandúrok működése nyomán nemsokára érezhetően javult a közbiztonság (régi kifejezéssel élve: a közbátorság) a nagy kiterjedésű és jelentős részben erdővel borított Somogy vármegyében. A pandúrok létszámát folyamatosan emelték, így 1820 körül már alig fordult elő a megyében rablás, fosztogatás és gyilkosság. Pedig nem fizették őket túl, s az ellátásuk sem volt fejedelminek nevezhető. Az intézmény felállításának évében például azt jegyezték be a megyei közgyűlés jegyzőkönyvébe, hogy a szolgálatban levő pandúr „délben, este csak egytál ételt s egy icce bort kap”. (Berta Gyula: Somogyország pandúrjainak története, 1766–1884. Marcali, Marcali Helytört. Múz., 2000. 17. o.) A pandúrszervezet végérvényesen csak az 1880-as évek elején adta át a helyét a csendőrségnek.

A szabadon kóborló rablók számának megfogyatkozása persze együtt járt azzal, hogy egyre többen ültek közülük börtönben.