Az 1945 utáni kommunista hatalomátvétel forgatókönyve nálunk is hasonló volt, mint szerte az országban: a szovjet katonai támogatással a háttérben a rendőrség megszerzése, a sajtó megszállása, a közigazgatás „megtisztítása”, a polgári tisztségviselők és a polgári társadalom meghatározó személyiségei elleni hajsza. A negyvenes évek végére a gazdasági élettől az iskolaügyig Kaposváron is „szovjetizálódott” az élet minden területe, a politikai élet felszíne pedig keményre fagyott. Nem is sikerült feltörni egészen 1956-ig. Ekkor viszont az a kaposvári munkásság, amelyet a nagy ipartelepítések korszakában erősített meg a hatalom, s amelytől a kommunista rendszer társadalmi bázisának szélesítését remélte, késlekedés nélkül csatlakozott a forradalomhoz.