Az 1800. szeptember végén Kaposváron tartott vármegyei közgyűlésen kihirdették a nemesi felkelést fegyverbe hívó királyi parancsot. I. Ferenc Napóleon itáliai győzelmei miatt rendelte el az inszurrekciót. A Habsburgok iránti szimpátiával nemigen vádolható, de franciaellenes érzelmekkel annál inkább áthatott somogyi nemesség egy nemesi lovasszázadot és egy gyalogoszászlóaljat szándékozott a hadjáratba küldeni. Nem sokan gondolták akkor, hogy ezzel olyan veszélybe sodorják a megyeszékhelyt, amely a Rákóczi-szabadságharc idején tapasztaltakhoz hasonlít.

A százhatvan főnyi lovasságot gyorsan megszervezték, a lovasok október közepén már Kaposvár közelében gyakorlatoztak. A 960 gyalogos toborzása azonban annak ellenére is lassan haladt, hogy az önként jelentkezőknek pénzt és adómentességet ígértek. Az idő fogyott, ezért a vármegye vezetői végül felhagytak a csábítással és az ígéretekkel. Elrendelték, hogy a helységek elöljárói a szükséges létszámot akár erővel is teremtsék elő. Október végére valóban készen állt már a hat század összefogdosott „önkéntes”, s a lelkesnek nem mondható újdonsült hadfiakat a kaposvári mezőn november 1-jén tartott díszszemlén sebtében fel is eskette báró Ott Péter altábornagy.

Csatajelenet Janet Lange fametszetén

A két részre osztott gyalogoszászlóalj, amelyet tehát nagyrészt erővel katonává tett szegény földművesekből, kanászokból, béresekből és cselédekből állítottak fel, 1800. november első napjaiban indult el Kaposvárról a nyugati országhatár felé. Noha vasas németeket is kirendeltek az új alakulat mellé, hogy megakadályozzák a szökéseket, arra az elemi erejű zendülésre, ami most következett, nem volt felkészülve a hadvezetőség. November 9-én történt, hogy a zászlóalj egyik fele Tapsonynál fellázadt; a zendülők jó néhány német katonát agyonvertek, majd fosztogatni kezdtek, közben persze alaposan felöntöttek a garatra. A magyar tisztek és a német katonák (mármint akik túlélték az affért) elmenekültek, fegyvereiket és holmijukat pedig a lázadók vették át „megőrzésre”.

A zendülő parasztkatonák persze nem folytatták útjukat abba az irányba, ahol Napóleon sok csatában edződött hadai vártak rájuk. Ők könnyebb győzelmekre áhítoztak: visszafordultak a megyeszékhely felé…