A 18. és 19. század fordulója kritikus időszak volt a Kapos menti mezőváros számára. 1800 novemberében a szökött katonák támadása, szűk másfél év múlva pedig egy nagy tűzvész fenyegette lakóinak biztonságát.

Mivel Kaposvár már átélt ilyen csapást (a Rákóczi-szabadságharc éveiben többször is leégett), addigra – 1775-ben – megalkotta saját tűzrendészeti rendeletét. Az éjjeliőrök – a tűzvigyázók – mellé úgynevezett botos embereket osztottak be. Ők hordták a vizet, ők kezelték a csapókat, a horgokat, a lajtorjákat. A lakosoknak pedig minden második portánál egy hordó vizet kellett készenlétben tartaniuk. Az éjjeliőrök napnyugtától virradatig járták az utcákat, s miközben rigmusokat szavaltak, a közbiztonság felett is őrködtek. Szolgálatuk csak az 1870-es években szűnt meg Kaposváron.

Tűzvész a 18. század végén

Azt nem tudjuk, miképpen vizsgáztak az éjjeliőrök, a botosok és a hordókról gondoskodni hivatott polgárok 1802. április 25-én, az viszont tény, hogy több tucat ház hamvadt el ezen a napon a Korona és a Vár utcában, továbbá a vár helyén épült majorban, és pénzben kifejezve is tetemes kár keletkezett. (Egyes források szerint harmincöt, mások szerint negyvennégy ház égett le, a kár összege pedig 17 500, de az is lehet, hogy több mint 21 ezer forintra rúgott.) A mai Berzsenyi utca elején (a későbbi Széchenyi téren) épült Nepomuki Szent János-kápolna tetőszerkezete és fából épült tornya is megrongálódott, harangja megolvadt a tűzben. A kápolnát a következő években közadakozás révén állították helyre. A tüzet az okozta, hogy Kertész Juli, Szabó István kaposvári tiszttartó elbocsátott szolgálója a vasárnapi szentmise alatt bosszúból felgyújtotta volt gazdájának házát…

Hogy valami jó is származzon az esetből, Esterházy Miklós herceg, a város földesura a tűz által sújtott utcákat később kiszélesíttette, és csak csinosabb házakat engedett építeni. Szükség is volt a tudatos városszépítésre – ami persze majd sok évtizeddel később vált igazi programmá a megyeszékhelyen.

Az 1802-eshez hasonló méretű tűzvész ugyan többé már nem fenyegette a várost, de látványos és emlékezetes tűzesetekben a következő két évszázad folyamán se mutatkozott hiány…