Nem adhatjuk fel a szabadságunkat, és nem hagyhatjuk, hogy mások döntesenek Kaposvár jövőjéről – üzente a polgármester a március 15-i megemlékezésen. A nemzeti ünnepen a hagyományoknak megfelelően a Széchényi-, a Petőfi- és a Kossuth téren is megemlékeztek az 1948-49-es szabadságharc és forradalom hőseiről.

Szita Károly polgármester először a fiatalokhoz szólt, s kiemelte, ők a 48-as fiatalok örökösei. Övék a megörökölt és kivívott szabadság, amiért a 48-asok, az 56-osok, a 89-esek küzdöttek. Ugyanakkor kiemelte: „A szabadság nincs ingyen. A szabadság, ami a Ti örökségetek mindig gondoskodást, elkötelezettséget, határozottságot, bátorságot és éber figyelmet kér, s követel. És ha nem kapja meg, hát gyorsan elillan. És újra kivívni, megszerezni bizony gyakorta emberöltőkbe telik, s emberéleteket követelhet. Kérlek Benneteket, mint látjátok, őszülő fejjel, ne adjátok oda soha a szabadságotokat senkinek.”

“Ne adjátok hív szóért, olcsó vagy hamis ígéretért, ne adjátok törtetőknek, ne adjátok sunyi sumákoknak, s ne adjátok senki emberfiának, aki nem igaz ember. Aki csak egyetlen szóval tettel vagy cselekedettel károtokra van vagy lehet. Ne adjátok a hamis prófétáknak! Nézzétek inkább az igaz lelkű ifjakat 48-ból. Petőfit, Jókait, Vasvárit, Kossuthot. Nézzétek 56-ból Wittner Máriát, Tóth Ilonkát vagy Mansfeld Pétert, akit gyalázatos módon ifjúként gyilkoltak meg a kommunisták. Nézzétek meg 89-ből azokat, akik ma is küzdenek, akik egész életüket tették fel a szabadságra. Ők a mi példáink, az ő örökségük a mi szabadságunk, a Ti szabadságotok. Vigyázzatok hát rá!  Vigyázzatok, mint a szemetek fényére!”

A polgármester ünnepi beszédében megjegyezte: március idusa mindig különleges, hiszen ilyenkor a magyarok szíve együtt dobban azokkal, akik 1848-ban a népért, a Magyar Királyság népeiért, s az utánuk következő hat emberöltő magyarjaiért küzdöttek. Azokért a kaposváriakért is, akik ma nap mint nap dolgoznak egy szebb jövőért.

“A napot, amelyen a szabadságért és a függetlenségért kiáltó magyarok kirobbantották a pesti forradalmat, amely ma is biztos iránytű mindnyájunk számára. Biztos iránytű, hiszen a szabadság kivívása és megtartása örök kihívás. Mindig voltak s lesznek is, akik korlátozni akarják, és bízhatunk abban, hogy mindig lesznek olyanok is, akik nem engednek az önkénynek. Akiknek eszük s szívük is a helyén van. Akkor, 1848-ban a magyarok nem tűrték tovább a külső elnyomást. Nem fogadták el, hogy mások mondják meg nekik, hogyan éljenek, milyen jövőt építsenek maguknak és gyermekeiknek. Ez a nap – és ezt a 12 pont mutatja legjobban – a szuverenitás, vagyis a függetlenség és az önrendelkezés napja volt akkor, és a szuverenitás napja ma is” – emelte ki SZita Károly.

Hozzátette: “ez nem a politika, nem a Kormány vagy éppen az önkormányzat ügye. Ügye ez minden magyarnak. Minden városnak, falunak, utcának és családnak. Ügye mindenkinek. Amiről nem mondhat le. Még egy kicsit sem adhatunk fel belőle. Hiába akarják ezt újsütetű politikusok. Nekünk magyaroknak a szabadság olyan, mint vérnek az oxigén. Vele ott az élet, nélküle semmi sincs.”

Megjegyezte azt is, hogy fenn kell tartanunk a jogot, hogy a jelenünkről és jövőnkről csak mi dönthetünk! Egy város csak akkor lehet erős, ha polgárai maguk határozhatnak sorsukról. Ha van beleszólásunk abba, hogy milyen legyen az otthonunk, ha magunk formálhatjuk közösségeink életét. “A szabadság, amit 1848 hősei megálmodtak, ma abban nyilvánul meg, hogy mi, kaposváriak döntünk arról, milyen irányba fejlődjön városunk, milyen értékeket őrizzünk meg, és hogyan tegyük még élhetőbbé városunkat. A szuverenitás tehát felelősség a városért, felelősség egymásért, felelősség a jövőért. Mi döntünk, mi cselekszünk, és mi építünk. Kaposvár a mi városunk, nekünk kell róla gondoskodnunk, nekünk kell biztosítanunk, hogy fejlődése töretlen maradjon. Az önállóság azonban nem csupán jogot, hanem kötelességet is jelent. Felelősek vagyunk azért, hogy Kaposvár ne csak gazdaságilag fejlődjön, hanem lélekben is gyarapodjon. Felelősek vagyunk azért, hogy városunk olyan hely legyen, ahol érdemes családot alapítani, ahol érdemes gyermeket nevelni, ahol a fiatalok nem menni akarnak, hanem maradni, mert látják a lehetőséget, látják a jövőt. És felelősek vagyunk azért is, hogy megőrizzük mindazt, amit elődeink ránk hagytak: a város hagyományait, értékeit. A szuverenitás ugyanis nem csupán a politikai függetlenség kinyilvánítását jelenti, hanem a gazdasági, kulturális és szellemi önállóságunk megőrzését is. Ezért pedig mindig küzdeni fogunk!”

“Ha azon kapunk bárkit, hogy életünk bármely területén át akarja venni az irányítást, bizony, rákoppintunk az orrára. Ha azt vesszük észre, hogy akárcsak egy „icipici szuverenitásunkat” is áruba akarják bocsátani, le fogjuk törni ezt a szándékot. Ha valaki Kaposvárra akar költöztetni illegális bevándorlókat, meg fogjuk védeni a városunkat. Ha képtelen genderideológiákkal bombázzák a gyermekeinket, a leghatározottabb módon kergetjük el az aktivistákat. Ha a nyomásgyakorlás eszközeként el akarják vonni a bennünket megillető pénzeket, akkor bizony kiabálni fogunk, és haza fogjuk hozni azt, ami a kaposváriaké. Azt a pénzt, amiből fejleszthetünk, építhetünk, amiből versenyképesebbé tehetjük vállalkozásainkat, azt a pénzt, amit tenni akarásunk és tehetségünk révén igazi értéket teremtve képesek vagyunk megsokszorozni, és a kaposváriak gyarapodására fordítani” – folytatta Szita Károly.

Kiemelte: “Csak egy erős város képes megvédenie magát, míg egy gyengét könnyen eltapos a jövendő. Mi erős város vagyunk, mert erős a közösségünk. Számíthatunk egymásra, és képesek vagyunk az összefogásra. A múltunk tanítja ezt nekünk. Hiszen 1848 forradalmárai is egy közösség erejéből merítettek. A közös cél, a közös hit és a közös akarat tette őket legyőzhetetlenné. Mondjuk hát ki: ha összefogunk, ha hiszünk saját erőnkben, ha nem hagyjuk, hogy mások írják helyettünk a jövőnket, akkor Kaposvár mindig is a szabadság és a fejlődés városa marad.”

“A szabadság és a függetlenség eszméi csak akkor maradnak fenn, ha mindennapi tetteinkben is érvényre juttatjuk azokat. Ha azok szerint rendezzük be az életünket, ha azok mentén cselekszünk minden egyes nap. 1848-ban az emberek hittek abban, hogy van értelme kiállni az igazságért. Hitték, hogy saját erőből is képesek változást elérni. Mi, kaposváriak, ma is ezen az úton járunk. Hiszünk abban, hogy közös munkával, egy békésen gyarapodó és fejlődő várost építünk és szolgálunk! Ahogyan 1848, 56 vagy 89 hősei, mi is legyünk bátrak, eltökéltek és szabadok! Isten óvja Magyarországot! Isten óvja Kaposvárt!” – zárta ünnepi beszédét a polgármester, majd az ünnepi műsort követően Kossuth Lajos szobránál helyzték el a megemlékezés koszorúit.