1900. november 16-án, pénteken délelőtt először a budapesti 1002. számú gyorsvonat futott be a vadonatúj kaposvári indóház elé. „Szép és örömteljes látvány volt ez – tudósított az állomásépület megnyitásáról a Somogy című hetilap 1900. november 18-i száma –, mert a régi helyiségmizériák megszűntek, s egy nagy és szép épület díszíti Kaposvárt […]. Miután a világítás berendezése miatt a munkát felsőbb utasításra beszüntették darab időre, s a villanyvilágítás ezúttal elejtetett, petróleummal levén a helyiség világítva; a munkaszünet sok időt elvett, s így az utóbbi hét lázas munkában folyt le, hogy készen legyenek a kiszabott időre, azért még éjjel is folytonosan dolgoztak; több mint száz ember volt elfoglalva […].

A kupola alatti főbejárat oly impozáns, szép látványt nyújt, mely mindenkit meg fog lepni; ha nem is olyan nagy, de magasabb a fővárosi Keleti pályaudvari indóházinál, szép és nagy függő s több lámpával díszítve. A falakat borító szép faburkolatok 120 és 165 cm magasak. Az első oszt. váróterem zöldes színre van festve, szép tükrök és rézszínű kelmével bevont kerevetek, székekkel. A 2. oszt. váróterem fűzöld színnel; söprőszín falfestéssel. A nagy étterem zöldes színre festve, közepén vastag, aranyozott ércoszloppal, asztalok, székekkel szépen bútorozva, nagy tükrök, lámpákkal; a termekben a közönségnek egyik legkellemesebb tartózkodási helye fog lenni, a mellett levő külön étkezőhelyiséggel. A 3. oszt. váróterem zöldes színre festve, faszékek és asztalokkal. A mellékhelyiségek is zöldesbarnára, csinosan festve. A pályaudvar felől az egész indóház elejét széles üvegtetejű folyosó futja végig, igen szép és kellemes megálló- és sétahely; kilátással a közelben levő hegycsoportokra, szőlőhegyekre.

Az egész kivitelben a méltóságos összhang szinte meglep; úgy a végzett munkák tisztasága, sőt eleganciája. Az pedig legnagyobb dicséret, hogy magyar ipartermék; helybeli iparosaink műve minden […]. A helybeli kőmívesek dolgoztak rajta. A tégla a helybeli és dombóvári téglagyárakból került ki; a lámpákat a magyar fém- és ipargyár [készítette] B.-Pestről. A bútorok is onnét valók.
Midőn a nagy, szellős termeket, folyosókat, a főkapunáli kupolahelyiséget, hol a pénztárak, dohánytőzsde vannak, végigjárod; azután kimégy a széles aszfaltjárdára, mely előtt szinte aszfaltburkolatok közt díszbokrok, gyep és virágágyak lesznek elhelyezve – egyik meglepetés a másikat éri. […]

Hogy pedig az összes építkezésekben ilyen összhang, kivitel és szolidság van, ebben részes valamennyi munkás, ki csak a palotán dolgozott. Különösen elismerés illeti meg Helischauer József MÁV-főmérnököt, úgy Neumann Manó oszt. mérnököt, kik az összes építkezések alatt a felügyeletet lankadatlan szorgalommal teljesítették, úgyszintén Bíró Jenő mérnököt is.

Elismerés tehát ismételve a tervező Pfaff felügyelőtől az utolsó munkásig mindazoknak, kik ily szép palotával gazdagították újra Somogy vármegye székvárosát.”