Az írónő a magyar gyerek- és ifjúsági irodalmat gazdagító kiemelkedő életműve, tiszta és szép nyelvi eszközökkel megalkotott, örök érvényű emberi értékeket közvetítő meséi, televíziós és rádiós gyermekműsorai elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat a nemzeti ünnepen.

Sok kitüntetésben részesültem már, a mostani nagyon meglepett, igazán nem számítottam rá, nem tudom szavakba önteni azt az örömöt, amit érzek – mondta az 1950 óta Kaposváron élő, 91 éves Fésűs Éva az MTI-nek. Megjegyezte, még lámpaláza is volt a díj átvétele előtt, mint az érettségi bizonyítványára váró diáknak.

Úgy érzi, a sors nem áldotta meg nagy tehetséggel, azt a kis tálentumot, amivel viszont igen, „nem ásta el”, Isten pedig elég erőt adott a munkájához. Ennek is köszönhető, hogy felfigyeltek rá, észrevették, fontos, amit csinált.

„Már nem dolgozom, mert teljesítettem, amit vállaltam: gyors- és gépírói munkám mellett több mint háromszáz mesét írtam, húsz évig voltam a rádió gyermekosztályának külső munkatársa” – mondta. Hozzátette, a mesék egyébként sem tartják fiatalon, „nincs az a csodatündér, aki az éveket vissza tudná fordítani”.

Fésűs Éva elárulta, mivel egyke gyermek volt, a legnagyobb boldogságot az jelenti számára, hogy „tovább adhatta az életét”, három gyermeke, tizenkét unokája, tizenhét dédunokája született, s már útban van a tizennyolcadik.